Üdv Mindenkinek!

Hadd kezdjem azzal, hogy tegnap nagyon aktívak voltatok, aminek én borzasztóan örülök. Nem csak arra gondolok, hogy rengeteg komment érkezett az előző levél kapcsán, hanem arra, hogy több valóban segíteni szándékozó olvasó is felbukkant körünkben. Külön köszönöm Zoltánnak, aki konkrét álláslehetőséget kínált Erzsébetnek, levelét továbbítottam.

Ma egy olyan lány történetét ismerhetitek meg, aki bár jól végezte munkáját, nem bírta elviselni a főnök félreérthetetlen nyomulását és kénytelen volt felmondani.

Tisztelettel: Despota/ Andris

Figyelem: A jövőben hétfőtől péntekig jelennek meg új levelek az oldalon, hétvégén nem lesznek bejegyzések! Megértéseteket előre is köszönöm!

Tisztelt Szerkesztő!

 

Éveken keresztül dolgoztam egy cégnél, mint személyi asszisztens. Úgy gondolom jól végeztem a munkámat, nem volt velem semmi probléma. Nem betegeskedtem, nem voltam táppénzen, nem voltam notórius késő, elégedettek voltak velem a vezetők is.

 

Ez az ideális állapot csak addig tartott, mígnem egyszer, úgy 5-6 hónappal ezelőtt új főnököt nem kaptam. Már az első nap elmesélte nekem élettörténetét, mindent megtett, hogy közelebb kerüljön hozzám, de mivel hosszú évek óta párkapcsolatban élek és amúgy sem keverem össze a munkát a magánélettel, ezért a tudtára adtam, hogy köztünk csak munkakapcsolat lehet, más semmi.

 

Sajnos nem akarta megérteni a helyzetet és egyszerűen nem szállt le rólam. Obszcén beszólásokkal kezdett bombázni, különféle ajánlatokat tett, még fogdosott is, amikor pedig szóvá tettem, letagadta, azt állította csak véletlen volt.

 

Folyamatosan zaklatott, nézte mikor és mibe köthet bele, egy perc nyugalmam nem volt miatta, teljesen kikészültem. Hiába kértem, könyörögtem neki, hogy felejtsen el végre és hagyjon dolgozni, nem sikerült megértetnem vele, mennyire kellemetlen mindez nekem.

 

Egy nap már nem bírtam tovább és úgy döntöttem, kitálalok főnököm felettesének. Bementem az irodájába és elmeséltem neki a történetet elejétől a végéig. Arra számítottam, hogy ezzel megoldhatom ezt az elviselhetetlen szituációt, de tévedtem. Segítség helyett ultimátumot kaptam: ha még egyszer panaszkodni megyek, elveszítem munkahelyemet.

 

Ekkor eldöntöttem, hogy amint lehet otthagyom a céget. Még bejártam dolgozni, de közben már keresgéltem az újj állást és találtam egy számomra megfelelőt, külföldön. Szerencsére meg is kaptam a munkát és végre kiléphettem zaklatóim bűvköréből.

 

Ezt a történetet azért meséltem el, mert véleményem szerint rengeteg nőt ér különböző munkahelyi zaklatás, de nagyon kevesen vannak, akik mernek beszélni róla. Nem szabad beletörődnünk.

 

Üdv: Andrea

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!