Kedves Mindenki! Péntek van végre,hamarosan lehet pihenni, de a kommentelést természetesen nem szabad hanyagolni :).

Ma Kata levelét olvashatjátok, aki gondolatait/tapasztalatait osztja mg velünk.

Szia Despota, üdv mindenkinek!

 

Rengeteg levelet olvastam el a blogodban és annyi minden kavarog most bennem, azt sem tudom, hol kezdjem.

 

Először is:  mielőtt valaki azt hinné olyan nyerő választás a műszaki pálya, nos közlöm, hogy itt is az amolyan "pasis" melók a keresettek mint a gépészmérnök vagy informatikus,esetleg az építészmérnök...stb, mely területekhez kevés nőnek van érzéke és/vagy affinitása.(még talán utóbbi a kivétel) Mikor én belevágtam a környezetmérnöki képzésbe (mely szintén műszaki ugyebár) tudtam, hogy ezt itthon még nem veszik komolyan, de érdekelt és akkor szültem.

 

Gondoltam gyermek mellett egy levelező képzésben elvégzem, lévén alapszakmámhoz is illik és ráadásul helyben van, így a kicsi sem szenved hiányt semmiben és végre megszerzem a diplomát,melyet korábban anyagi gondok miatt kellett feladnom...s az a 3 év feledhetetlen lett: remek társaság, egymást máig segítő, valóban ezzel foglalkozni akaró szakemberek és â01Emég nemâ01D szakemberek alkották, akiktől rengeteget tanultam. A tanárok többsége megfelelő volt, bejártunk az órákra, mert komolyan úgy gondoltuk ezzel foglalkozni kell, főleg most.

 

Több tanár meg is jegyezte, hogy rég volt ilyen évfolyamuk, akik mindig bejártak, készültek az órákra, a vizsgákra. Messze többet tanultunk és produkáltunk, mint a nappalisok. Na persze azt is tudtuk, hogy elhelyezkedni szinte képtelenség, hacsak nincs ismerős vagy nem mész el vállalkozónak...de ha egyszer ez érdekel miért menjek mondjuk HR-nek amihez semmi érzékem? Gondoltam megcsinálom, mert ez érdekel 14 éves korom óta, aztán visszamegyek dolgozni akár a sorra is és előbb vagy utóbb csak adódik valami.

 

 Persze a szerencsésebb iskolatárs már eleve a szakmában dolgozik és mellékesen csinálta meg a diplomát a magasabb fizetésért, de pályakezdőként nem sokat tehetsz. Az iskola akár nappali -akár táv- vagy esetleg levelező oktatás, nem nyújt kellő alapot egy vállalkozás elkezdéséhez, hiszen a szakma gyakorlati részéről halvány lila gőzöd nincs, ezt pedig nem lehet csak úgy körülbelülre csinálni, mert akkor mondjuk az adott cég nem kapja meg azt a minősítést, aminek az előkészítéséért téged fizetett...azt előbb meg kell tanulni és ehhez be kell jutni egy céghez, esetleg alapítasz egyet és felveszel egy tapasztalt szakembert, aki mellett megtanulhatod a szakmát...sajnos az én álláskeresési tapasztalataim sem túl kedvezőek, főleg egyedülálló anyukaként 3,5 éves kisgyerekkel.

 

Litániákat lehetne írni a kifogásokról (már amikor hajlandó volt valaki behívni), de a lényeg mindig ugyan az: gáz hogy van gyerek és még nagyobb gáz hogy egyedül vagy vele. Hiába a szülői segítség (rokkantosított nagymama), semmi sem elég meggyőző...de korábbi tapasztalatom, hogy az is gáz, ha ennyi idősen még nincs gyerkőc. Szóval most akkor mi van? Vigyen az ember igazolást, hogy terméketlen hogy felvegyék valahova? Akinek meg van, az tagadja le igaz?

 

Elkeserítő ez az állapot. Bár most van munkám (nem a szakmámban), de mondanom sem kell a pályázatom családtag révén került be, mert az állás csak több héttel az én felvételem után került meghirdetésre. Persze a családtag is nagyon kis ember itt, így elsőre nem is engem vettek fel...csak mázlim volt: a másik visszadobta. Nem keresem halálra magam, de itt vagyok, élünk és el tudom látni magunkat. Félretenni azonban esélyem sincs. A szakmai pályáról még csak ködös elképzeléseim vannak és sajna azok sem itthonról... itthon egyszerűen képtelenség boldogulni egy olyan szakmával, amit egyébként sem vesznek itthon még kellően komolyan. Aki meg komolyan venné, esetleg belefut egy olyan cégbe (sajna rengeteg van) ahol csillagászati összegekért lószart nem csinálnak, aztán mikor van egy ellenőrzés, akkor koppan a megrendelő, hogy hoppá....szóval nem elé,g hogy viszonylag új szakma itthon, de már az elején alaposan lejáratták.

 

Persze most belemehetünk a boncolgatásba miért is tartunk itt, miért nem lehet elhelyezkedni.  Számtalan levelet és kommentet olvastam melyek ezt vitatják. Ok a túl sok felsőfokú intézmény, az hogy bárkit felvesznek csak megkapják állambácsitól a fejpénzt, hogy a többséget végig is rugdossák,vagy ha nem akkor az illető átmegy másik szakra esetleg másik intézménybe. Elárulom titkomat: felsőoktatási intézményben dolgozom :) Pontosan látom hogy mennek ezek a dolgok és elkeserítő.

 

Csupa motiválatlan, üresfejű gyerek, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal és csak vergődnek egyik intézménytől a másikig, egyik szakról a másikra....(még ha a szakok köszönőviszonyban lennének...de neeem), esetleg apucinak meg anyucinak vannak felesleges százezrei a tanulásra, hát tanul költségtérítésesként.... erre is naponta látok példát nem is egyet. Egy szó, mint száz a magyar felsőoktatás szerintem mélyponton van hála sokmindennek. Pl: Minek egy tízmillió fős országnak 77 felsőfokú intézmény??? (és akkor még nem számoltam hány ide-oda kihelyezett tagozata van egy intézménynek vagy hány kara működik szerte az országban)

 

Szóval szarban a haza emberek! S jönnek a megoldások: be kéne zárni jó sok intézményt, szigorítani a felvételiken és igenis fizettetni valamennyit az oktatásért, hogy csak az menjen, akit érdekel, aki meg szegény, kapjon tisztességes ösztöndíjat vagy tandíjmentességet, hogy neki is legyen esélye...de ez csak rózsaszínű álom. És igazság szerint még így sem lehetne teljesen kiszűrni azokat, akik csak elütni mennek az időt, mert a szülők pénzén könnyen mulatnak és bizony nagyon sok olyan hallgató van, aki így lébecol,míg talán maga a szülő nem is sejti, hogy a gyerek talán sose lesz diplomás vagy ha mégis, hát úgy rugdossák el addig...de milyen szakember lesz az ilyenből?? Hogy bízhatja magát az ember egy ilyen ügyvédre,pedagógusra,pénzügyi szakemberre és még sorolhatnám....??

 

Na és persze mi lenne a sok munkatárssal ha sorra bezárnák az intézményeket?! Ez is egy nézőpont. Meg az is,hogy régen messze földön híres volt a magyar mérnök a magas fokú szakmai tudásáról. Mi van ma kérem szépen??

 

Régen neves iskolák sokszor eredeti profiljuktól teljesen eltérő ostobbábbnál ostobább képzéseket indítanak, hogy odavonzzák a 2-3-as!!!! átlaggal érkező fiatalokat...ők meg úgy tesznek mint aki tanul, hogy anyuci-apuci, vagy épp ők maguk elmondhassák hogy â01Ezâ01D egyetemre/főiskolára jártam és van egy diplomám, amivel verhetem a nyálam a haverok előtt. A valóban érdeklődő, a szakmát megtanulni és majd gyakorolni akaró, elhivatott fiatal olyan ritka, mint a fehér holló és lássuk be, még ha végez is szerencsétlen, majd szembetalálkozik a felnőtt élet útvesztőivel és rádöbben, hogy sehová nem kell, mert nincs ismeretség, túl fiatal, pályakezdő, nincs gyereke...stb akkor vagy nyel egyet és elmegy (akár elveit félredobva)  pl.tanácsadónak, üzletkötőnek, esetleg iparba dolgozni.... vagy elmegy másik országba. De kérdem én: ez lenne a cél? Elüldözni az amúgy is egyre fogyatkozó számú fiatalt? Ki fogja akkor eltartani az országot? Ki tartja el a segélyeken élő százezreket, a nyugdíjasokat, imádott kormánytagjainkat és még sorolhatnám?

 

Az a gond,hogy itt mindenki hozzáállásával baj van: a vezetőkével, akik hagyják gombamód elszaporodni a felsőoktatási intézményeket, melyek között már alig akad, aki valódi képzést nyújt és mindenre szánnak pénzt, csak arra nem ami valóban fontos.... az intézményekkel,amelyek a fennmaradásért küzdve bármire képesek,hogy odavonzzák a hallgatókat... azon fiatalokéval, akik presztizsként és nem valódi érdeklődésből akarnak diplomát és rögtön a megszerzése után akkora arcuk lesz, mint másnak 30 év munkaviszony után (se)...a cégekével, akik olyan követelményeket támasztanak, amelyeknek sokszor nincs az a pályakezdő, aki meg tudna felelni....Kérdem én hát mi itt a megoldás??

 

Elnézést, hogy eléggé csapongtak a gondolataim,de muszáj volt kiírni magamból. 

 

Kata

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.comcímre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni!

A blogban megjelenő olvasói levelekért és hozzászólásokért a szerkesztő semmilyen felelősséget nem vállal, az minden esetben a beküldőt terheli!

Hirdessen nálunk a lehető legolcsóbban! A részletekről érdeklődjön emailben!