Kedves Mindenki! Következzen az első olyan bejegyzés, ahol egy olvasónk jogi segítséget/tanácsot kért tőlünk.

Aki kérdez: tokyo

Aki válaszol: Erynnis

Egy nagy múltú cégnél dolgoztam vidéken, mostanság egyre hátrányosabb helyzetű régióban, ahol egy új munkáltató ütötte fel a sátrát, és épített az ínséges vidéken egy üzemet. Az üzem létesítéséhez olyan pályázatot nyertek, amelyeknek feltétele a környék munkaerőinek felhasználása, egy adott százalékon belül. Mivel a cégem létszámleépítéssel fenyegetett, egy merész gondolattal és egy előző munkahelyről jövő tapasztalattal, beadtam a jelentkezésem. Egy kétfordulós felvételi eljárás során állapították meg alkalmasságomat a feladatra.

 Az első fordulón az adott terület igazgatójával és a HR-essel volt interjúm, és semmit nem veszthetek alapon, őszintén elmondtam mindent magamról: egyrészt, hogy nem beszélek sajnos angolul, de tanulom, egyelőre még az elején vagyok, németül tudok, és hogy a szakmai tapasztalatom is 2 évvel ezelőtti, valamint vannak olyan területek a szakmán belül, amelyeket nem ismerek, de szeretném megismerni. Nagyon jó hangulatban telt a felvételi beszélgetés, kölcsönös szimpátia alakult ki már az első perctől kezdve. A második körben a csoportvezetővel találkoztam, aki budapesti lévén nem tudott leutazni e vidéki városba, így felajánlottam, hogy akár hétvégén is, de felmegyek akkor vele beszélni, ez ne legyen akadály. A második interjú is jól sikerült, elmondtam egy kávé mellett kötetlen beszélgetés közben mindent, ugyanúgy, mint az első körben.

 Beadtam a felmondásom, és elintéztem, hogy minél hamarabb munkába tudjak állni. Sajnos beteg lettem, de ez nem tántorított el attól, hogy betegen is bemenjek új munkahelyemre "dolgozni", ahol az építkezés miatt egy bérelt irodában egy kis széken kellett meghúznom magam, illetve volt, hogy otthon kellett maradnom, és otthonról interneten keresztül dolgoznom. A betegség győzött, és elmentem egy hét szabadságra, amely alatt azért továbbra is tanulmányoztam a feladatokat, hiszen a főnök rám bízta az ügyek intézését, ha majd beindul az üzem. Amikor először tudtam jönni dolgozni, már az új helyem várt, és a kissé gonoszkodó, a budapest-vidék közti ingázástól kifáradt csoportvezető, akinek minden kérését becsülettel elvégeztem, így végül egész nap szkennelgettem, fénymásoltam, és lefűztem, mivel a tényleges munkát egy külsős cégtől kellett majd áprilisban átvenni.

 

Megjött a másik munkatársam is, amikor sor került az első megbeszélésre, amelyen az igazgató elmondta, új kollégám mivel foglalkozzon, ami S.O.S. a cég érdeke az áprilisi munkaátvétel miatt, én pedig vessem be magam azon terület feltérképezésébe, amelyet eddig nem ismertem. Nekiálltam, össze is állítottam mindent, de kiderült, nem vettem figyelembe bizonyos dolgokat- a lényeg, hogy nem jó, újra. Most már jól összeállítottam, beletelt jó pár napomba. De nem nézte meg senki, mert hirtelen lett fontosabb dolog is: az anyacéggel egyeztetni kell, ők most nem tudnak velem foglalkozni, a másik kollégámmal egyeztettek, mert ez határidős, én addig egy másik, számomra ismeretlen területtel foglalkozzak, tudjak meg minél többet, és ez egyáltalán nem okozott nehézséget, örömmel vágtam neki.

 

Az első megbeszélésen elhangzott, hogy mindenki önállóan végezze a munkáját, és a vezetési elv az, hogy nem szeretnék megmondani, ki mit csináljon: mindenki a feladatát. Én úgy éreztem, a kiadott feladatok a feladataim, és becsülettel elvégeztem őket, de utána már nem tudtam, mit is kezdhetnék magammal a szkennelgetés és másolás, stb. mellett, így kérdeztem, hogy miben segíthetek. Az érzékeny idegzetű csoportvezető letorkollt, hogy a napi feladatokba kell belefolyni, ahogy eddig is kellett volna. Lehet, hogy értetlen vagyok, én nem hallottam ezt azelőtt, hogy nem is a megadott témával kellene foglalkoznom, hanem a másik kollégának segíteni - bár tudták, ismerték a tudásomat (illetve annak hiányát). Megpróbáltam segíteni hát, és sikerült is hozzáadnom kollégám munkájához.

 Rá következő napra behívtak, és elém rakta az azonnali hatályú felmondást az igazgató, és tudatta velem, hogy bár próbaidő alatt ő nem köteles elmondani, miért döntött így, ő azért elmondja, hogy sokkal önállóbbnak kellett volna lennem a munkavégzés terén, és nem beszéltem a külföldiekkel, bátran kellett volna az angolomat használni, és neki egy profi szakemberre van szüksége, aki magától csinál meg minden feladatot, nem kérdezget és higgyem el, hogy ő nem akar rosszat nekem, de nem szeretné, ha miattam(!) veszélybe kerülne az állása, mert hátráltatnám az igazi munka április 1-gyel való átvételét, nem szükséges maradnom, menjek csak haza, a mai napi bérem még megkapom.
És ennyi.

 A vicc csak az, hogy én tényleg jeleztem az elején a hiányosságokat, és megpróbáltam helytállni, de bizonyítani se tudtam, mert nem vizsgálták meg, nem ellenőrizték, amit elvégeztem, illetve maga a tényleges feladatkör, amire felvettek, még nem valósult meg, ahol igazán brillírozhattam volna. Nem mérlegelték, hogy én az előző munkahelyemről ezért az állásért mondtam fel, és most munkanélküli lettem, egy rossz vezetői döntés miatt (az én felvételem, alkalmasságom megállapítása). Nekik az interjú idején még így is kellettem. Nagyon barátságos ember vagyok, és a csoportvezetőt leszámítva - akivel azért tisztelettel viselkedtem, a hangsúlya és stílusa ellenére is, és próbáltam közvetlen maradni, nem elzárkózni, hanem nyitni, hiszen éreztem a dolgok súlyát: mégiscsak a főnököm, el kell fogadnom -  mindenkivel kifejezetten jó volt a kapcsolatom, konfliktusra nem került sor soha.

Nem tudom, tényleg ez a valós ok, de kicsit sántítónak érzem az előzmények ismeretében.

A kérdésem az, hogy lehet-e jogorvoslattal élni ilyen esetben, vagy teljesen felesleges?

Válaszát előre is köszönöm!

Maradok tisztelettel:                                                                        
                                                  tokyo"

Kedves "Dunántúli"!

Köszönöm levelét, megtisztel, hogy hozzánk fordult kérdésével. Sajnos jogászként nem tudok Önnek pozitív tanáccsal szolgálni: a munkaviszonyt a próbaidő alatt mindkét fél megszüntetheti indokolás nélkül, azonnali hatállyal. A próbaidő jogintézménye arra szolgál, hogy munkáltató és munkavállaló "ismerkedjenek" egymással, személy szerint nekem az a véleményem, hogy nincs olyan interjú-, vagy értékelő módszer, amely alapján biztosan meg lehetne mondani egy pályázóról, hogy az meg fog felelni a cégnek. Mindkét fél részéről "lutri" egy kicsit a dolog, a gyakorlatban, a közös munka során derül ki, ki az alkalmas a pozícióra. Munkáltatója mindenesetre teljesen jogszerűen járt el, Önnek sajnos nincs lehetősége az Önt ért hátrány miatt - régi munkahely "elvesztése", stb. - a munkáltatójától bármiféle kompenzációt igényelni. Az, hogy a régióban milyen feltételekkel telepedett meg a cég - helyiek alkalmazása, stb. - sajnos nincs hatással az Ön és a munkáltató közötti jogviszonyra, az a társaság és a helyi, vagy regionális önkormányzat (esetleg az állam) dolga.

Magánemberként azt javaslom, még egyszer, higgadtan gondolja át, mit csinálhatott rosszul, illetve mi az, amire a jövőben jobban kell figyelnie, beleértve azt is, hogy milyen munkakör felel meg jobban az Ön képességeinek. Az interneten számos ingyenes személyiség-teszt, illetve karrier-teszt található, talán ezek is segítenek, ahogyan nagyon sok állásportál is van, ahol érdemes böngészni. Ha azonnal nem is talál megfelelő új munkahelyet, a keresgélés, az első lépések afelé, hogy kilábaljon jelenlegi csalódott hangulatából, biztos, hogy pozitív változással lesznek Önre.

Minden jót kívánok!

Üdvözlettel:
Erynnis

Továbbra is várjuk a leveleket a munkahelyiterror@gmail.com címre! Az érdekesebb kommentekből is szemezgetünk. A levelek semmiféle cenzúrán, vagy kontrollon nem esnek át, a helyesírási hibákat sem javítjuk, ezért tessék odafigyelni

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre várja Erynnis.