Sziasztok!

 

Történetem még igen friss, szinte most esett meg velem. Hosszas bevezetők után a lényegre térek.

 

Egy hónapja kerestem már állást a szakmámban, túl sok lehetőség nem akadt. Nagyon megörültem, amikor egy helyről végre behívtak interjúra. Gondoltam, hogy ez még úgysem jelent semmit, sok száz jelentkező lesz, de azért bíztam benne, hogy megnyerem őket. Megtörtént az interjú annak rendje és módja szerint, kellemes hangulatban. Egy családi vállalkozás kis kft-jénél lett volna az adminisztratív munkalehetőség, ügyvédek munkáját kellett volna segítenem. Tetszett a feladatkör - legalábbis elmondás alapján -, bár az kissé elbizonytalanított, hogy felhívták figyelmemet: az állás elnyerése esetén a jogosítványt elég hamar le kell hogy tegyem. Akkor még könnyen rávágtam, hogy rendben.

 

Kellemes hangulatban tértem haza, mivel éreztem, hogy sikerült jó benyomást tennem a hölgyre, akivel beszéltem. Legnagyobb meglepetésemre másnap Már délelőtt már felhívtak, pedig úgy volt, hogy egész héten folytatódik majd a kiválasztási folyamat. Tehát, behívtak délutánra, hogy beszéljek a tulajjal is, illetőleg kerüljön sor egy próbanapra, amikor kicsit ismerkedhetek a céggel. Gyorsan elkészültem, és repültem a helyszínre.

 

A főnök úrra kellett várni egy-két óra hosszát, de nem bántam végülis, mert a potenciális kollégákkal ismerkedtünk. Megmutattak néhány helyiséget, gyönyörű körülmények között kellett volna dolgozni. Az egyik hölgy babát vár, helyette kellettem volna én, arra az időre. Ezzel eddig semmi gond nem volt. Főnök úrral is beszéltem, mondta, hogy részéről nincs akadálya a munkaszerződésnek. A pénzzel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy amit bérigénynek megjelöltem (ez egy tól-ig összeg volt, és szerényen alacsony), az marad. Csak utána jutott eszembe, hogy kérhettem volna többet. De még ez sem érdekelt igazán, csak dolgozhassak. Akkor meg mi volt a baj? - kérdeznék most sokan.

 

Nos: véletlenül megtudtam a próbanap alatt, hogy az elmúlt pár hónapban tíz adminisztrátor is cserélődött a struktúrában. Voltak frissen kirúgottak is, gondolom, náluk ez már bevett szokás. Ez is ijesztőleg hatott rám. A másik: néhányan figyelmeztettek, hogy ne lepődjek majd meg, ha a főnök párszor lekurv@anyáz, vagy éppen büdös k....nak mond el (senki ne haragudjon rám, de most fontos volt a szó szerinti idézet), és ha ordibálást hallok, azon se lepődjek meg, mert a főnök ilyen. Illetőleg előfordulhat olyan, hogy a szobából is kizavar - ezeket el kell tűrni, ha maradni akarok.

 

Nos, ekkor még mindig birkatürelemmel vártam, hogy megbarátkozom a hellyel. De ekkor meg mi történt? Az egyik kollégájuknak v. üzlettársuknak (ez nem derült ki, mindjárt megértitek, miért) be akartak mutatni, mire ő közölte, hogy csak akkor hajlandó bemutatkozni, ha legalább három hónapot lehúztam a cégnél. Így a kézfogásomat nem is fogadta el, és a neve sem derült ki. Kérdem én, a további munka hogyan lett volna folytatható ilyen emberekkel, akik nap mint nap megaláznák a kollégáikat, csak mert van pénzük. Illetve az első napomon szerintem nem adhattam még rá okot, hogy így bánjanak velem. Mi lett volna akkor később, nemde?

 

Lényeg az, hogy másnap kora reggel felkeltem, elkészülődtem, két átszállással még ki is utaztam az ominózus helyre, ami ráadásul rosszul volt megközelíthető is, így majdnem egy órával előbb sikerült odaérnem, hiszen utána meg már nem volt busz arrafelé (,már ez sem tetszett). Így volt időm vívódni,hogy mit is tegyek: kössünk szerződést, és szorítsam össze a fogamat, bírjak ki pár hónapot legalább - vagy hallgassak az ösztöneimre, s ne menjek egy ilyen helyre, ahol szinte biztos a bukás és a kis megalázások, amiből már a próbanapra is jutott. Hiszen nagyon kellene egy jó munkahely, tényleg folyton keresgélek, nem munkakerülés miatt vagyok még itthon.

 

De: amikor már majdnem eljött az ideje, hogy belépjek a kapujukon, hirtelen egy belső hang azt súgta: ne menjek, mondjam vissza. Nos, így adódott, hogy a legnagyobb válság kellős közepén visszamondtam egy állást, ami  jól hangzott ugyan, de az ottani mindennapokat meg is kell valahogyan élni.

 

Most kérdeznélek Titeket, vajon jól cselekedtem? Ti mit tettetek volna?

 

Üdvözlök mindenkit!

 

Egy munkakereső