Olvasónk minőségügyi vezetőként dolgozott egy gyöngyösi kisvállalkozásnál, ahol "természetesen" nem jelentették be teljes bérre, a bejövő és kimenő e-mail-eket kinyomtatták, zugfejlesztéseket folytattak, olykor életveszélyes végeredménnyel.

Kedves Munkahelyi Terrorosok,
Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e a történetemet, mert tulajdonképpen a saját hülyeségemnek is köszönhetem a történteket, de úgy gondolom, ez is munkahelyi terror, így megírom.

12 év szép egyenletesen felfelé ívelő karrier után tavaly júliusban elhelyezkedtem egy gyöngyösi kisvállalkozásnál minőségügyi vezetőként. Az interjúk során a vezetők igen fura, már-már komikus viselkedésén túl három furcsaság volt, amikre figyelnem kellett volna: a második kör előtt ezzel a szöveggel hívott fel a kereskedelmi igazgató: "bogarásszuk itt, hogy ki az, akit egyáltalán érdemes második körre behívni...", a második jel az volt, hogy megkérdezték, dohányzom-e, "mert a dohányzóknak félórával hosszabb a munkaidejük"... nem dohányzom, de ettől azért felszaladt a szemöldököm...

Aztán a második körben előadták az Állam Bácsi által kihasznált magyar kisvállalkozást, akinek annyi a terhe, hogy nem tud a teljes bérre bejelenteni, ezért a kért munkabér kb 60%-át kapnám hivatalosan, 15%-ot zsebbe, valamint félévente egyhavi bónusz, ez utóbbi teljesítményarányosan. A munkaszerződés szabályozná a hivatalos részt, a munkaköri leírás pedig a nemhivatalosat. Született is egy ajánlat, amit én 2 nap gondolkodás után elfogadtam.

Öreg hiba volt. Pár abszurdum:
- a munkaköriben egész más feltételek szerepeltek mint az ajánlatban, teljesítmény-arányos volt az egész nemhivatalos összeg
- munkavédelmi oktatást 2,5 hónappal a belépésem után kaptam meg
- az interjú-alanyokat olyan szinten alázzák, hogy sokszor én szégyelltem magam helyettük (leendő beosztottamnak ezt bírták mondani: "látom, szépen felöltözött, magabiztosnak akar látszani az öltönyében, nem baj fiam, ez dicséretes!")
- zugfejlesztések folynak sufni-tuning jelleggel, néha életveszélyes végeredménnyel
- a bejövő és kimenő e-mail-eket kinyomtatják és iktatják
- számlázó szoftver nincs, mert sajnálják rá a pénzt, helyette Word-ben hamisítanak egy bizonyos szoftveréhez hasonló bizonylatokat

A munka hagyott pár kívánnivalót maga után (ezeket nem részletezném, mert nagyon szakmai jellegűek), de a kaput az tette be, amikor a próbaidőm végén leültünk, megmutattam és elmagyaráztam, hogy minden kitűzött cél teljesült, mire a két főnök (3 van, de a harmadik nem sok vizet zavar, amolyan csendestárs) közül az, amelyik amúgy nem is az én főnököm, előadta, hogy nem úgy van az, ők nincsenek megelégedve, nem erre gondoltak, úgyhogy lefokoznak(!!!). Ott ültem, próbaidőm utolsó napján, választhattam a hihetetlenül tapló igazságtalanság lenyelése és a munkanélküliség között, családdal, kisgyerekkel, sok-sok hitellel. Nyilván elfogadtam, annak ellenére, hogy konkrét kifogást soha nem tudtak felhozni a munkámmal kapcsolatban. Később megtudtam, hogy ez bevett szokás a cégnél; ha nincs kedvük bónuszt adni, akkor egyszerűen lefokozzák a delikvenst, új munkaszerződés, kevesebb pénz.

Másnap ért egy kis baleset, ami munkahelyi balesetnek minősült, de a főnökséget ez nem zavarta, le kellett csúsztatnom azt az időt, amit orvosoknál töltöttem(!!!). A baleset kapcsán később is el kellett mennem dokihoz, egy ilyen alkalommal a nemfőnököm ordítva fogadott, hogy hogy képzelem, hogy rendszeresen késve jövök be. Mindezt a kollégák, beosztottak előtt. Azt még el tudtam neki higgadtan mondani, hogy ő nekem nem felettesem, de még ha az is lenne, ezt a hangnemet nem tűröm el, a felettesemtől pedig megkérdezheti, hogy hol voltam, mert vele megbeszéltem. A nap többi részét sírással töltöttem.

3 nappal később felmondtam. Azt vállaltam, hogy a próbaidőm végére időzített, de rajtunk kívülálló okok miatt elcsúsztatott auditon még ott leszek. Az volt az utolsó munkanapom, az auditon "csont nélkül" átmentünk, az audit utáni búcsúzáskor pedig annyit mondott a főnököm: "többe kerültél mint amennyi hasznot hoztál".

Az egészben az vigasztal, hogy a cég többi alkalmazottja kivétel nélkül mellém állt és nagyon sajnálták, hogy eljövök. Én őket sajnálom nagyon, mert Gyöngyösön nincs túl sok álláslehetőség (én nem arrafele lakom, így nem volt gond azonnal százszor jobb munkát találnom). A két főkolomposra nem tudok mit mondani; valószínűleg azt kapják majd az élettől, amit érdemelnek.

Kérlek, ne írjátok ki a nevemet, nincs rejtegetnivalóm, de nem szeretném, ha a keresők egy ilyen méltatlan történetet dobnának ki találatnak, ha valaki netán rámkeres.