Legyél Te a Hét Dolgozója! Új díjat, illetve kitüntetést hoztam létre a blog olvasóinak,pontosabban hozzászólóinak részére. A hét dolgozója címet megnyerhetik azok kommentezők, akik az adott héten leginkább aktívak voltak, minden bejegyzéshez hozzászóltak, konstruktív megjegyzéseikkel színesítették a Munkahelyi Terror blog mindennapjait.

A jelöltek névsorát vasárnap reggel teszem közzé (minden alkalommal három jelöltünk lesz) és Ti, azaz a Látogatók dönthetitek el, kinek is ítélitek oda.

Minden hónap utolsó napján kisorsoljuk majd a Hónap Dolgozóját is, aki megnyerheti a Főnököm egy seggfej című könyv 1 példányát!

Leírom ide történe

 

temet utolsó munkahelyemről.
Eredetileg egy olyan oldalt kerestem volna, ahol állás keresők figyelmét lehetne felhívni bizonyos átverős munkahelyekre, hogy elkerülhessék azt amin mások sajnálatosan keresztül mentek.

Ez a munkahely alapvetően rendezvényszervezéssel foglalkozik, illetve üzemeltet még színházi büféket, nézőtéri és művész büféket egyaránt. Mindig hirdet, most is, és nem csak miattam!:)
Milyen hangzatos is ez.

Elküldtem nekik az álláshirdetésükben megadott e-mail címre az önéletrajzomat, majd kb. 2 hét elteltével hívtak fel telefonon, hogy érdekelne-e az egyik művészbüfés állás. Természetesen igent mondtam, nagyon örültem, hogy ilyen ajánlatot kaptam.
Behívtak próba napra, a cég egy másik egységébe, ami ugye a vendéglátásban természetes munka felvétel előtt, majd a nap végén közölte az üzlet vezető hölgy, hogy akkor felvettek. Művész büfé, 1 hét munka egy hét szabad, még sulizni is tudok 2. hétvégeken, fizu ígéretes, színházjegy ingyen. Jelentkezzem ki a munkaügyi központból és kezdhetek is, előtte utazzam ki a központjukba (ami hozzáteszem a munkahelyhez és az otthonomhoz is igen távol van). Meg is tettem, ekkor még nem sejtve semmit.

A központban összefutottam a leendő kolléganőmmel, nem is volt ebben sem semmi furcsa, hiszen a színház előtte szabadságolt, így gondoltam biztos találtak a régiek új munkahelyet. Megkaptuk a szerződést, ekkor szembesültünk az első furcsasággal. Határozott időre, 3 hónapra, ami egyben a próbaidőt is jelentette. A kolléganőm, akinek szintén ez furcsa volt, megkérdezte hogy miért határozott idő, erre elmosolyodott az egyébként kedves kolléganő, és azt mondta jövőre talán másképpen lesznek a szerződések. Ez ugyan már minket nem érintett volna hiszen dec. 31 volt a határozott munkaidőnk vége. Ekkor útközben megvitattuk az új kolléganővel, hogy ha más nem, lesz időnk munkahelyet keresni, addig ez is jó, persze akkor már súlyosan mínuszos napom volt, hiszen ezzel a határozott munkaidőről szóló szerződéssel kirántottak a zsebemből kb. 40000.- ft-ot, amit a munkaügyi központ akkor fizetett volna meg nekem, ha három hónap múlva is ugyanott dolgozom.(Ez az igénybe nem vett havi járandóságom bizonyos százaléka.)

Beszélgettünk tovább, persze azonnal éreztem leendő kolléganőmön a versenyszellemetJ))) hogy szépen fejezzem ki magam, és persze szóba került,a fizu. Nekem azt mondta Az üzlet vezető hölgy hogy 70000.-/hó + a jatt, ami kb. 20-30000.- Ft. Neki azt mondta 130-150ezer forint/hó, ha nem lesz elég jatt kipótolják. Legalábbis a kolléganő ezt mondta. Nah jó, gondoltam még akkor is optimistán, ez egy nagy cég, csak nem lesz gond. Biztosan megegyezünk majd a fizetésben is.

Behívtak, már a hivatalos munka kezdés előtt egy nappal dolgozni,illetve festőket felügyelni, 4 órán át. Következő napokon közösen tanítottak be minket, hárman voltunk egy kis büfé pultba, és a betanító hölgy, aki szintén alkalmazott egy másik egységben, elkezdte mondani. Nem szabad visszáruzni, amit megrendelünk, és amit nem adunk el(romlandó) azt nekünk kell fizetni. Ez nagyon nem tetszett. A lejárni készülő árukat, egy hónappal a lejárat előtt küldjük vissza a központba, akkor átveszik. Közben találtunk is pár dolgot, amit beírtunk a naptárba hogy hamarosan lejár. Elmondta mit honnan rendeljünk melyik nap hány óráig.

Szóval betanítás. E közben az üzlet vezetőjét egyszer sem láttuk. Megkezdődtek munkanapjaim, minden jól alakult, gondoltam, rendelgettem is (óvatosan), és mivel még nem voltak előadások, gondoltam átnézem az árut, találok-e hamarosan lejárót. Találtam.12 doboz dreher sört, ami 1 nap múlva jár le, 1 aloé vera üdítőt, ami lejárt régen, Colákat amik pár nap múlva lejárnak, és hamarosan lejárókat amiket még vissza lehet küldeni. Mindent beleadtam, nagyon odatettem magam, igyekeztem megfeleni, szóltam is a főnök asszonynak mi legyen ezekkel, mert ugye ez nem a mi sarunk. A következőt mondta: Rögtön át kellett volna nézni az árut, ahogy átvettük. Ezt be kell nyelni!

Nah most képzelje el valaki hogy oda megyek egy új helyre, és egyből szemétkedni kezdek hogy mi van lejárva. Ez szarháziság volt, azt mondta adjam el amit csak tudok(lejárva) a többit meg be kell nyelni.. Érdemes volt szorgoskodnom..

Teltek a napok, eljött a rendezvény előtti nap, rengeteg féle árut rengeteg helyről mindet más más időbonban kellett rendelni. Szerettem volna segítséget kapni, hogy mennyi pékárut rendeljek hiszen nem ismerem a társulatot, a fogyasztásukat, nem kaptam segítséget. Nah ekkor azért már kezdett furcsa lenni a dolog. Nem segít az üzletvezető, mossa kezeit, de rendelj jól barom, mert fizetsz ha nem eszik meg!

Közben egy rendelés alkalmával a raktáros igen erőteljesen rám szólt, hogy ő kettőig dolgozik, pedig nekünk a betanító hölgy 6 órát mondott hogy addig lehet rendelni. Feljött hozzám veszekedni az épület portás hölgye, hogy a pék ide ne jöjjön 4 órakor, oldjam meg ezt ez nem az ő felelőssége. A fénymásoló hogy egy héten csak egyszer menjünk, pedig kis betanító azt mondta naponta menjünk.ezek apróságok de a súlyos "lejárt dolgokat te fizeted" mellé nyomósak lettek.

Ez egy felelőtlen cég, mindenki mossa kezeit, mindenki mást mond, és igazán hozzá vannak szokva ahhoz, hogy bunkó stílusban közölnek mindent. Tisztelet a kivételnek akiket nem ismerek, és az irodistának Hédinek, aki nagyon rendes.!!!!Kedves kolléganőm szintén végig morgolódott.. Az utóbbi pár napban csendben volt. Gondoltam szegényke, betelt a pohár neki, biztos elmegy máshová. Elég erős jellemnek hittem, feltételeztem nem egy kis buta, talán már be is telt a pohár neki. A fellépő társulatról, irodistákról csak maximálisan jót tudok mondani, mindenkiről!

Van ugyan valaki akitől óva intettek (állítólag mindig panaszkodik a vendégkönyvbe) de rájöttem, biztos mindig csak okkal írt be a panaszkönyvbe, és az első napi kicsit nyers modora után a világon semmi gondom nem volt vele. Megszerettem az egész házat,a dolgozókat, a vendégeket. Igazából most kerültem bele abba a helyzetbe hogy valaki jól érzi magát a munkahelyén, szereti a vendégeket, de maga a cég, az üzemeltető gyomorforgató. Azt meg hogy hülyének nézik az embert, sajnos én nem tudom elviselni. Úgy érzem maximálisan jól teljesítettem, az első heti standom is rendben volt(amit személyesen kell a központba vinni, és ott kiszámolják) , a hölgy felhívott megdicsért minden oké azt mondta, szó szerint: látszik hogy érted. A standpapírok fénymásolása miatt ki kellett volna járnom a központba, kiszámoltam olcsóbb ha lefénymásoltatom máshol, mintha Bkv jegyeket veszek. Kezdett költséges lenni. Személyzeti fogyasztás nem volt, olyannyira hogy eladási áron fogyaszthattam, még csak nem is beszerzésin.

Nem tetszett az üzlet vezetője sem. lekezelő stílusú, aki így kezdi a mondatot : na ide figyelj.Utolsó napomon felhívott azzal hogy egy készpénzfizetési számlát, (mi két napról szólt, ő kért meg hogy írjam meg a színház részére, ) nem összesítettem egy lapra, hanem mivel gondoltam számít hogy két napi, külön két lapra írtam meg.Meg én úgy is emlékeztem hogy azt mondta két napi, két lapra! Utólag megnéztem, nem fért volna el amúgy sem egy lapon :))) Megdöbbentem, hogy nem segít árut rendelni, de ha sok 10 sali helyett 14 db-ot kértem, azért pattogott, árurendelés miatt nem hívott, de ilyen buta számlás dologgal, aminek semmilyen jelentősége nem volt, azért felhívott.

Ugy éreztem igazán nem tud mibe belekötni, csak kukacoskodik. A helyett hogy inkább a vámtarifaszám eszébe jutott volna.nah azért nem hívott, hogy legyen rajta.. Időközben az is kiderült, itt bizony nincs jatt, mivel a művészek itt nem jattolnak. Azt is mondta hitelt nem adhatok, azonnal fizessenek, még úgy sem jó hogy a nap végén, hiszen nem látom ha elmennek. Ez még oké is lenne, sosem szerettem hitelezni, de mindenki őszintén gondoljon bele. ez egy művészbüfé. itt kirohan a jelmezében az előadás alatt az emberke, kiveszi az ásványvizet mert ki van tikkadva, és szólj rá na, hogy most fizess!!!! Persze egész biztos a jelmezében van a pénztárca.. Ez rugalmatlanság!Erre azt mondta kedves üzletvezetőm, biztos nem fognak szeretni, legyek velük kemény. Érdekes üzletpolitika egy művészbüfében.. Úgyhogy bevállaltam, én bizony adtam.

Nah a gondom nem is ebből lett! Szóval jatt! Ha lenne is azt is le kell adni. . Betelt a pohár.. Felmondtam.. Sejtettem mi fog rám várni, így mindent az utolsó fecnit is , számlákat lefénymásoltam. Kolléganőm, aki nem azért lapult már mert elment vona, bejött hogy átvegye tőlem az árut, kulcsot , pénzt stb.. már rég mélyen benyalta magát. Az a nő aki talán nálam is jobban lázongott.. Az a nő akinek megkönnyítettem a dolgát az első hetemmel, hogy én kezdtem, mivel a fénymásoló nekem szólt, a portás (aki persze utólag elnézést kért, és mondta hogy tudja hogy nem én tehetek a pékáru érkezéséről) nekem szólt, a lejárt árut én nyeltem be. Az a nő , a kedves kolléganő aki helyett bementem a cég másik egységébe hogy egyeztessem a szendvicsek standolásának módját, hogy segíthessek neki hogy neki már ne kelljen szaladgálni.

Felháborodott hogy helyettem kell bejönnie, közben éreztem rajta hogy örül hogy elmegyek, mivel vetélytársnak nem kollégának tartott. Megkérdeztem ha ennyire elégedetlen vagy te is minek jöttél be????? Hebegett.. Esze ágában nincs lelépni onnan, meg van elégedve a hülyének nézéssel, és azt hiszi én kapkodtam el a döntést, közben mindenki megmosolyogja hogy majd rájön.De úgy hiszem nagyon is tisztában van a körülményekkel, csupán még próbál helyezkedni.. Még számunk is volt, az enyém 18 övé 19-es. De neki ez most jó, nem is ez zavar engem, hanem hogy hirtelen ekkorát változott. nah ez a gerinctelenség, és nem az hogy én eljöttem onnan. Az a gerinctelenség hogy amit ő szúrt el, és én kimentettem (áruvisszaküldés) még azt sem vallotta be. A központban jött az alázás.

Leadtam egy gyönyörű külalakú rendben lévő standot, és engem okoltak hogy nincs itt a kolléganőm zárója, ezért nem tudják átnézni, minden egyes szavával Kréta kedves azt éreztette hogy én biztos lopok, és hogy ez egy szemét amit odavittem, hát bárkinek bármikor megtekintésre megmutatom milyen szemét a standom, ami egyébként a múltkor ugyanígy nézett ki csak más számokkal ugye, akkor tökéletes volt. Mindenért próbált felelősségre vonni, még meg is kérdezett, de a választ sosem várta meg. Sőt leintett.

Ocsmányul, undorítóan, megalázóan viselkedett, úgy hogy engem ebben a cégben senki meg nem kérdezett, egy igazi vezető, vagy egyáltalán normálisan hogy mi is történt, miért mondtam fel. Elmondtam az üzlet vezetőnek, az meg eláztatott.. Milyen buta dolog is csak az egyik oldalt meghallgatni és abból , csakis abból következtetést vonni. Megtehettem volna hogy be sem megyek, bementem. De miért is hittem ha nem értek egyet a cég bizonyos dolgaival, és működésével majd én leszek a kis kedvenc.

Ebből a szempontból naiv voltam, de nem bánom, mert anyagilag a továbbiakban engem már nem fognak károsítani. A standjuk egyébként egy vicc. Pl. a nyersanyagrész, és a szendvicsrész teljesen meg van bonyolítva.. elég lenne a nyersanyagból kiszámolni a fogyást, ám itt szendviccsel kell számolni, ebből kell vissza bogózni hogy akkor tulajdonképpen mennyi zsemle fogyott, mennyi sonkával, nevetséges. Nyersanyagból miért is nem elég. Hát persze. A nagy számolgatás közben erre is rájöttem. ha több husit raksz rá, mint 2dkg(meg vannak ezek ugye szabva, háborogtak is a fellépők hogy milyen kevés.), akkor szendvicsként számolod, így a nem létező zsömlét is fizetheted barom.

Természetesen tudtam hogy nem jutunk dűlőre, három óra után felálltam és elhagytam úgy ezt a céget, hogy a papírjaimat sem adták oda, sőt valószínűleg megbabrálják a standom is, hogy ne kelljen kifizetniük. Ez alatt a három óra alatt csak gyereklányokat láttam felvételizni, és arra gondoltam szegények, némelyiknek talán ez az első munkahelye, mi vár rájuk..Közben kiderült a régiek sem véletlenül nem jöttek vissza!! Egyet megtanultam. Ha elégedetlen vagy, le akar húzni a főnök, stb. ne!!!!! Soha soha ne mond ki,csak akkor lépj ki ha a fizu zsebben!!! Mert különben fizetést nem kapsz, és lealáznak!!!! Hazudj!!! Hogy kaptál egy másik állásajánlatot.

Az előző munkahelyem szintén nagy cég volt ott 5 évig voltam, minden oké volt, az az előtti első komoly munkahelyemen 4 évig , pultos üzletvezetőként. Imádtam. Az egyik megszűnt, a másik meg a szülővárosomban volt, ahonnan költözés miatt jöttem el. Szerencsére jó példák vannak előttem, úgyhogy nem keseredtem el, én szívvel lélekkel megyek a következő munkahelyemre is, kérdés hogy megbecsülik-e ezt!!! :)))