"Melyik temetőbe megy?"

Örömszerzés Monszun-módra

 

Friss diplomámmal a végzettségemnek megfelelő munkahelyet keresek, de amíg ilyen akad, addig is meg kell élnem valahogy. Tehát naponta böngészem az állást kínáló, újságokat, net-portálokat, mindent, ami csak létezik.

 

Így akadtam rá október közepén az Expressz.hu portálon a Monszun ajánlatára, melyben tárgykultúra és ruhaüzletükbe kerestek eladót. A cég honlapján (http:www.monszun.hu) olyan szívhez szóló és szimpatikus ismertető található a családi vállalkozás történetéről, kitérve az ezermester apukára, a nagyon kreatív anyukára és “két minden lében kanál” csemetéjükre, hogy az embernek azonnal megjelenik lelki szemei előtt egy szorgos, kedves, vidám kis csapat, melyről úgy érzi, szívesen csatlakozna hozzájuk.


Ennek alapján el is küldtem jelentkezésemet, és pár nap múlva hívott is az egyik csemete, akivel megbeszéltünk egy interjúidőpontot október 19.-ére, hétfőre. A helyszínen (Westendben található üzletük előtt) tisztáztuk a paramétereket:3 hónap próbaidő, nettó 73 ezer forint fizetés, a végén pedig ígéretet kaptam, hogy pár napon belül értesíteni fog, ha kiválasztanak. Ez meg is történt, még azon a héten csütörtökön elmentem próbanapra egyik üzletükbe. A 9 órai munkáért a nap végén 3000 Ft-ot kaptam, ami el sem éri a minimálisan adható órabért, de sok helyen még ezt sem fizetik ki, úgyhogy örültem az összegnek. Egyébként egy ismerősömtől megtudtam, hogy őt anno több hónap munkavégzést követően jelentették csak be, szóval már eleve gyanús volt a cég. Napközben a főnök úrral pár perc beszélgetés ( “diplomásan ITT akar dolgozni?”)után abban egyeztünk meg, hogy mindenképp hívni fog.


A próbanap utáni szombaton (!) erre sor is került: a lányuk (aki intézte az interjúztatást és a kapcsolattartást) érdeklődött, hogy tetszett a munka, és tudok-e menni a másik üzletükbe próbanapra. Na itt már gyanút fogtam, de mivel több boltjuk van, még belefér. Pár perccel később felhívtam, hogy hétfő helyett rakjuk át keddre a dolgot, mert más elfoglaltságom volt aznapra. Kedden megint jött a tulaj, aki egyből megkérdezte, hogy amennyiben nem titok, miért nem tudtam jönni előző nap. Készségesen válaszoltam, bár kissé faggatónak éreztem a dolgot. Ez alkalommal már feleségével is találkozhattam, aki csillogó szemmel kérdezgetett a Start-kártyáról (aminek kiváltását akkorra tartogattam, ha már biztosan felvettek valahová, és ezt neki is határozottan leszögeztem), majd célzásokat tett rá, hogy “ha komolyra fordul közöttünk a viszony”, akkor tud ajánlani nyugdíjpénztárat is, ahová még a szerződéskötés napján be kell lépnem.


Emellett azt is megemlítette, hogy holnap valószínűleg a másik boltba kell mennem (ahol egyszer már próbanapoztam). Észbe kaptam (már megint) , hogy már beszerveztem magamnak egy programot arra a napra (temetőt és hivatalos ügyeket, konkrétan), ezért módosítani szerettem volna csütörtökre az újabb próbanapot. Erre a Főnök Úr szigorú arccal megint kérdőre vont, hogy “már megint miért nem ér rá?”. Őszintén megmondtam, mire visszakérdezett: “Melyik temetőbe megy?”. Nos azt hiszem ennél a pontnál kellett volna kisétálnom az ajtón...de ugye a szükség nagy úr.

 

Érdeklődtem tőlük, hogy mikorra döntenek az új munkaerő személyéről, mire a hölgy megnyugtatott, hogy még csütörtökön vagy pénteken felhív ez ügyben. Hozzáteszem, az nem volt világos számomra, hogy a közben lezajló plusz egy próbanapnak mi értelme van, és mit befolyásol a döntésükben, de egyefene. Aztán már szerdán este jött a hívás, mely alatt se szerződésről nem esett szó, se arról, hogy felvettek, csupán a következő hangzott el:

 

* Jó estét kívánok.
* Jó estét.
* Akkor ki kéne váltani a Start-kártyát, és utána majd beszélünk.
* Jó, de mikor hív pontosan?
* Hát nem tudom, hogy holnap vagy holnapután váltja ki? (érezni lehet a sürgetést ugye, mintha nekik is fontos lenne, hogy gyorsan legyen meg, még meg is nyugtatott kicsit a dolog)
* Akkor holnap kiváltom és hívom.
* Rendben, viszonthallásra!

 

Másnap (csütörtökön) fel is hívtam, hogy elintéztem a dolgot. A hölgy elmondta, hogy szombaton vagy vasárnap (!) felhív, hogy az üzletbe vagy a raktárba kell-e mennem hétfőn és kedden, attól függően, hogy kapnak-e árut. Igen, most sem beszélt szerződésről. Gondoltam hétvégén tisztázom a dolgot, annál is inkább, mivel konkrétan az sem volt biztos, hogy a 3 üzletük közül melyikbe szeretnének felvenni, csupán halvány célozgatásokból sejthettem volna.


Szombat este a Gmail csevegőjén (!!) írt a kedves lányuk ( és mivel épp nem voltam gépnél, egy igazán kedves hangú emailt is (valóban az volt, ebben nem hasonlít az apukájára), melyben a hétfői nappal kapcsolatos instrukciókról tájékoztatott. Mikor megláttam, gondoltam, na itt az alkalom, rákérdezek, hogy akkor hétfőn megkötjük-e a szerződést. Erre ő annyit válaszolt, hogy majd hétfőn személyesen megbeszéljük a dolgot. Nem hagytam annyiban, mondtam, hogy nekem tb-t kell fizetnem a héten, és szeretném konkrétan tudni, mikor jelentenek be. Az igazán kielégítő válasz pedig így hangzott: “ mindenképp be SZERETNÉNK jelenteni, ne aggódj!”.


Megírtam neki, hogy már több próbanapon is túl vagyok, tehát nem értem, mire kell még várni, illetve hogy nem szeretnék bizonytalanságban dolgozni. Emellett a start-kártyát is sebtiben kiváltatták velem, így pedig megy az időm. Az előző feleletnél már csak ez volt zseniálisabb. Vártam volna némi magyarázkodást, kifogáskeresést, ehelyett mintha egy automata válaszgéppel társalogtam volna: “ismétlem: mindenképp be SZERETNÉNK jelenteni”. Ezen már nevettem. Mi az, hogy szeretnének? Ennyire hülyének néz? Kerek perec megírtam neki, hogy amennyiben tényleg így van, akkor intézzük el a papírmunkát hétfőn és megyek dolgozni hozzájuk, de ha nem így fog történni, akkor nem tudom vállalni ezt az egészet és nem megyek többször. Erre – roppant érett és elegáns módon, ahogy az egy 30-hoz közeli hölgyhöz illik– egy szó nélkül lelépett a Gtalk-ról...

 

A történetnek ezen a ponton vége szakad, ám az még hozzátartozik, hogy a Gtalk-os csevejjel egyidőben újabb hirdetést adott fel ugyanott a gerincoszlop híján lévő hölgy; ezúttal a Westendben lévő üzletükbe keresnek újabb balekot.

 

Zárásképpen még annyit tennék hozzá, hogy teljes mértékben egyetértek a honlapon olvasható állítással, miszerint ők egy nagyon bolond és bonyolult család, azonban az arculatukon érdemes lenne változtatniuk, hiszen nekem – és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül – sajnos örömet egyáltalán nem, viszont annál több bosszúságot okoztak.

Akasha