A miért nem dolgoznék a Mekiben c. írásra reagálva szeretném leírni a történetemet.

Diplomás, nyelveket beszélő 31 éves lány vagyok Bp-ről. Szüleim már nem élnek, rokonom nincs, barátom, mikor megtudta, h munkanélküli lettem: elhagyott, így anyagilag nem tudtam kire támaszkodni. Pár hónapnyi tartalékom felélése után találtam állást egy butikban. Még büszke is voltam magamra, hogy diplomásként nem esik le a gyűrű az ujjamról, hogy árut veszek át, pakolok-raktározok, eladok, és ráadásul a főnöknő is tündér volt, teljesen be voltam jelentve, ami nagy szó. Igaz, nettó 65-öt kaptam kézhez havonta, de a 20ezres segélyhez képest paradicsom!

Aztán eljött az első fizetés ideje, megkaptam a fenti összeget, és azon gondolkodtam, hogy vagy eszek, vagy befizetem a rezsiket….Ettem. És megvettem a bkv-bérletet a munkába járáshoz. A havi rezsim 50-60 ezer körül változik, gondoltam nem baj, ha valaki egy havi rezsivel adós: más is van így vele.

Igen ám, de jött a következő hónap: ugyanez ismétlődött: ettem, rezsi nincs befizetve, a 3. hónapnál már teljesen elkeseredtem. Közben persze nem adtam fel az álláskeresést, este nyolcra értem haza, de akkor is adogattam be a pályázataimat az állásokra. Még interjúra is el tudtam volna járni, hisz 10-kor nyitottunk, de nem hívott senki.

Én még szerencsés vagyok, mert nincs lakás-és áruhitelem, nem albérletben élek, beteg sem vagyok, gyógyszerre sem kell a pénz.

Amikor lehúztátok a kommentekben azokat, akik nem dolgoznak, nem vállalnak el „alsóbb kategóriás” munkát, gondoltatok arra hogy oké dolgozik, hasznos, 1-2 hónapig buli ennyi pénzből élni, de a 3. hónaptól, hacsak nem segít valaki, ugyanúgy túlélés, mint segélyből élni?????

Az önbecsülésem a 3. hónaptól zuhant, mert azt láttam hiába dolgoztam reggeltől-estig, kerestem pénzt, kerestem állást, nem a munka volt megalázó, sőt élveztem is, de az ember elveszti az önbecsülését így is: mert azt látja csak halmozódnak az adósságai hónapról hónapra, és a szakmámban meg nem vagyok hasznos, oda továbbra sem kellek senkinek.

Ezért azt javaslom mindenkinek, hogy ilyen 60-80 nettós állást csak akkor vállaljon el, ha van, aki mellette segít neki anyagilag, vagy biztosan tudja, hogy 1-2 hónap múlva lesz egy jól fizető állása és ki fogja majd tudni fizetni az eközben felhalmozott adósságait.

Most sikerült recepciósként elhelyezkednem egy cégnél, nettó 110-ért, de gőzöm sincs róla, hogy az eddigi adósságaimat ebből is hogy fogom majd kifizetni.

Szép napot mindenkinek! Viktória