Sziasztok!

Lassan elveszve érzem magam a jog által alkotott
útvesztőben. Speciális terület, tehát nem egyszerű választ
találni a kérdésekre, de remélem, akad aki tud segíteni. A
téma a Hjt, tehát szerződéses katonákról van szó.
Adott egy objektum, ahol kis létszámmal, természetesen a
világtól hermetikusan elzárt, körbekerített és őrzött
területen dolgoznak a katonák, napi 8 óra, heti 40 órás
munkarendben. Civil állomány nincs is, de sem jogi osztály,
sem munkaügy helyben, semmi, ahol esetleg a lent leírtak
feltűnnének valakinek is.

2009. szeptemberben egy előtte távol lévő parancsnok
visszakerült a laktanya élére. Itt kezdődtek a gondok. Egy
rakás feladattal érkezett. A napi munka egyébként úgy áll
össze, hogy rendszeresen katonák kiképzése, és
adminisztrációs, tervezési feladatok.

Namármost, a szeptembertől decemberig tartó időszakban annyi
papírmunka, tervezés hárult az állományra, hogy minden nap
este 10-ig, illetve szinte minden hétvégén egész nap
dolgoztak, ezért ott is laktak a munkahelyen az üresen álló
körletekben. Itt kezdődik a baj, hiszen szó sem lehetett
pihenőnapokról , szabadnapokról... ráadásul a parancsnok
kifejezett kérésére a munkaidő-nyilvántartásba NEM írhatták
be a jelenlétet, azt mindenféle kockás papírokon vezették!
Bár tisztában volt vele mindenki, hogy ez így nem szabályos,
mégsem tettek panaszt, nem kérték a parancsnoktól írásban
megerősítve, hogy megtiltotta számukra a nyilvántartást.
Egyrészt: féltik az állásukat, másrészt pedig úgy voltak
vele, hogy ha készen lesznek, maguk mögött tudják majd az
egészet.

De a történetnek nem lett vége, elérkezett a 2010-es év, és
a rájuk kiosztott feladatok csak sokasodtak. A helyzet
továbbra sem változott. Azzal az eltéréssel, hogy ebben az
évben többnyire már "hivatalosan" dolgoznak. Viszont a
januártól május végéig számított túlszolgálatok időtartama
fejenként már meghaladta a 360 órát, és még mindig nem
látható a vége.

Gyakorlatilag a teljes kiképző állomány beköltözött a
munkahelyére, tehát haza sem mennek, se a nap végén, sem
pedig hétvégére. Május végén éppen két hónapja annak, hogy
ki sem tette a lábát senki sem a laktanyán kívülre. Január,
február, március hónapokban is kb. összesen havonta 1-max. 2
szabad hétvége volt.

Nem kell mondanom, milyen hatással van ez a családi életre,
és minden másra.

Szó sem esik arról, mikor kaphatják meg az eddig
felhalmozott szabadnapokat, (esetleg az érte járó pénzt), ma
még senki sem tudja, ki és mikor veheti ki az éves rendes
szabadságát, hogy a tavalyi szabadságokkal mi van... hogy
egyáltalán mikor lesz vége ennek a rémálomnak.

Hangsúlyozom, mindenki tisztában van vele, hogy áldozattal
járó szolgálatra szegődött. Sokan túl is vannak már
külszolgálatokon, hosszú kiképzéseken, rendkívüli
helyzeteken . De az, hogy pihenés, szabadidő nem jut, és még
sumákolnak is a nyilvántartással, az mindenesetre kiábrándító.

A kérdések, amelyek felmerültek:
- Nem kellene-e erre az időre legalábbis készenléti díjat,
vagy valamit kapni, hiszen állandó "bentlakás" történik
- Ha a túlórák száma már ilyen magas, és ha egyébként a
hétvégét és a hétköznap estéket mindenki már a családjával
töltené, mégis mi a hivatalos módja annak, hogy érvényre
juttassák jogaikat?

Egyszóval: hogy a bánatba érhetik el, hogy végre normális
mederbe terelődjenek a munkavégzés feltételei?

J.

Kedves J.!

Valóban speciális terület a tiétek, de persze sok szabály hasonló az általános munkajogi szabályokhoz, például a napi 8 órás, heti 40 órás törvény szerinti munkaidő-szolgálati idő is. Ami speciális például, hogy a szolgálati viszonyról szóló törvény a parancsoknak történő feltétlen engedelmességet kíván meg (bizonyos ésszerű kivételekkel), valamint a meghatározott, rendkívüli helyzetekben történő azonnali rendelkezésre állást is - ilyen esetekben természetesen el lehet tekinteni a törvényes munkaidőtől.

Azonban a ti esetetekben - mint számos más esetben is - elmondható, függetlenül a jogviszony jellegétől, hogy a rendkívüli munkavégzést-túlszolgálatot a rendelkezés céljával összefüggésben kell értelmezni. Azaz: a törvény azért szabályozza a túlszolgálatot, hogy bizonyos, rendkívüli esetekben is biztosítani lehessen a honvédelmi intézmények szabályszerű működését. Tehát annak nem az a célja, hogy az állandó munkaerőhiányt folyamatos túlszolgálatokkal oldják meg - rendkívüli munkavégzésre rendkívüli esetben kerülhet sor. A honvédelmi szolgálati viszony esetében természetesen a fogalom tágabban értelmezhető, de a jogintézmény alapvető célja attól még ugyanúgy nem a munkaerőhiány ilyen módon történő megoldása.

Ami a készenlétet illeti, a törvény világos választ nyújt:

Hjt. 91§ (2) A külön jogszabályban meghatározott készenléti jellegű beosztásokban az (1) bekezdésben megállapított időtartamnál hosszabb, de heti 54 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő állapítható meg.

Hjt. 91§. (4) A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett, valamint a készenléti jellegű beosztásokban a szolgálatteljesítési időt a (2) bekezdésben meghatározott heti szolgálatteljesítési időtartam (max. heti 54 óra) figyelembevételével több havi, vagy éves keretben is meg lehet határozni.

(3) A 24 órás őr- és ügyeleti szolgálat után egy nap pihenőidőt, a pihenőnapon és a munkaszüneti napon teljesített
szolgálat után ezen túlmenően még egy szabadnapot kell biztosítani. A legalább 24 órás lakáson kívül teljesített
készenléti szolgálat első 24 órája után egy nap, ezen túl 48 óránként további egy-egy nap szabadnapot kell
biztosítani. Amennyiben a lakáson kívül töltött készenlét legalább egyik napja pihenő- vagy munkaszüneti napra
esik, azért még egy szabadnapot kell biztosítani. Az állomány külföldi szolgálatot ellátó tagjai részére a külföldi
szolgálati helyen teljesített 24 órás őr- és ügyeleti szolgálat után egy nap pihenőidőt kell biztosítani, készenléti
szolgálat után viszont sem pihenőidő, sem szabadnap nem jár.

(4) A pihenőidőt a szolgálat leadása után, a szabadnapot pedig legkésőbb 90 napon belül kell kiadni. Amennyiben
a szolgálati elfoglaltság miatt a szabadnapot, illetve az 58. § (1) bekezdésében, illetve külön jogszabályban
meghatározott rendkívüli esetekben a pihenőidőt kiadni nem lehet, az ezekre járó távolléti díjat legkésőbb a
tárgyhónapot követő negyedik havi illetménnyel együtt kell kifizetni.

94. § (1) Ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset megelőzése, illetőleg elhárítása, következményeinek
felszámolása, továbbá egyéb előre nem látható körülmény bekövetkezése szükségessé teszi, az állomány tagja a 92.
§-ban meghatározott napi szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon, továbbá a
szabadnapja és szabad ideje alatt is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg
meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minősül túlszolgálatnak az ügyeleti, őr-, készenléti szolgálat,
valamint a gyakorlaton való részvétel.

(2) Az elrendelhető túlszolgálat tartama naptári évenként 300 óra, amely a miniszter által kiadott rendelkezésben
további 50%-kal növelhető.

(3) A (2) bekezdésben írt korlátozás nem alkalmazható, ha a túlszolgálatra az 58. § (1) bekezdésében felsorolt
rendkívüli esetekben kerül sor.

Készenléti pótlékot is meghatároz a törvény, ez készenléti naponként az illetményalap 6,3%-a.

Szolgálati ügyekben panasszal, kérelemmel, jogorvoslattal a szolgálati útnak megfelelően, az illetékes elöljáróhoz lehet fordulni. Ilyen esetben célszerű a szakszervezet, illetve jogász segítségét is kérni, mivel elég speciális területről van szó és az általam itt idézett törvényi rendelkezéseken kívül a szolgálati leírás ("munkarend") és egyéb, speciális jogszabályok, belső utasítások is vonatkoznak a jogviszonyra.

Üdvözlettel:
Erynnis

 

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!