A médiában szeretnél dolgozni?

Lehet azon vitatkozni, hogy a „hagyományos” értelemben vett médiában milyen értékek uralkodnak, de azon egyre kevésbé, hogy a válság hatására az elmúlt két évben nagyon sokan kimutatták a foguk fehérjét. Ez a történet is valami ilyesmiről szól.

Projektvezetőként kerültem az egyik hazai nagy médiavállalathoz, melynek keretében az elmúlt években nem egy sikeres és kevésbé sikeres projektben volt részem. Ezek közül a legutolsó lett a legemlékezetesebb, melyre a szokásos irreális határidőkön túl irreálisan alacsony budget is volt (mily meglepő). A projekt egy új termék indításáról szólt, melyre vonatkozóan az üzemeltetésre és tartalomfeltöltésre (mozgóképes tartalmakról van szó) egy havi 1,5 millió Ft-os budget állt rendelkezésre. Mondanom sem kell, a hat cégtől bekért ajánlatok közül a legolcsóbb is 2,5 millió Ft-ért vállalta a munkát, így merült fel az, hogy – ahogyan azt manapság illik – egy összegründolt „saját” csapattal oldjuk meg a feladatot. A kérdéses igazgató bólintott, „mindegy, csak legyen meg” alapon elkezdtük a munkát. Strómannak első körben az egyik rokonom lett kitalálva, majd amikor ő a kockázatok miatt visszatáncolt, akkor úgy döntöttem, hogy a már akkor jó ideje passzívan működő saját céggel oldom meg a technikai dolgokat. Természetesen ezt is tisztáztam – írásban – az illetékesekkel.

Annak rendje és módja szerint megköttetett a szerződés, elkezdődött a munka, határidőre mindent mindig leszállított a csapat, akik nagyon keményen be voltak fogva annak érdekében, hogy – lévén nekem volt a legfontosabb, hogy ne érje szó a ház elejét – minden mindig pontosan elkészüljön a havi kereteken belül. Hamar el kellett kezdeni a munkát, mert a 30 napos fizetési határidőn túl azért szerettünk volna némi puffert is az anyagok gyártása és leadása között, így azért az eszközök beszerzésén túl egy havi pénzt bele is toltam a projektbe a saját pénzemből, hogy minden a lehető legrugalmasabban és folytonosan menjen.

Az első hónapban időben meg is történt a fizetés, majd eltelt az újabb hónap, a munkákat leadta a csapat (én közben a többi projektemmel foglalkoztam a cégnél, tehát operatívan nem is tudtam és nem is akartam az egész gyártással foglalkozni), majd egyszer csak nem jött a pénz. Eltelt 1, 2, 3 hét, nem jött pénz, a gyerekeket addig a saját megtakarításaimból és havi fizetésemből kifizettem. Bent a cégnél kérdezősködtem, telefonálgattam, pénzügy, igazgatók, mindenhol a szokásos bullshit generálás. Eltelt egy hónap, mire a projekt megrendelője – a kérdéses igazgató - felhívott telefonon és a következőket közölte: „A pénzügyi ellenőrzési osztályról most szóltak fel neki, hogy mi ez a szerződés, és ő nem tudott róla, hogy ehhez a céghez közöm van!” Mire én: „Tessék? Átküldjem az e-maileket amikben ezeket tisztáztuk?” Jött a válasz: „Ő ilyenre nem emlékszik”.

Ekkor körülbelül 3millió Ft-om állt az egészben (megtakarításaim, hitelkártyák, kölcsön stb.) úgy, hogy ott álltam a telefonnal a kezemben és heves e-mail forwardolásokba és nyomtatásokba kezdtem, lévén nem egy ismerősöm volt már, aki ilyenkor túl lassú volt és a vállalati it osztály hamarabb szüntette meg a postafiókját, minthogy ő feleszmélt volna. Természetesen ez idő alatt úgy kellett viselkednem bent a cégnél, hogy senki ne vegyen észre semmit, ahogyan a gyerekek előtt is: a munkának folytatódni kell, aláírt szerződés van, a projekt nem állhat meg.

A következő héten leinkasszózták a céges számlát. Egyre szorult a hurok, én egyre többektől kértem bent időpontot az ügy tisztázása miatt, valahogyan senkinek nem volt sürgős és mindenki az időhúzásra játszott. Kb 2 újabb hét is beletelt, mire megtörtént a beszélgetés a közvetlen felettesemmel, aki a következőket közölte: Sajnálja a helyzetet, január 1-jétől vagy én maradok a cégnél, vagy a gründolt csapatból álló céggel megszüntetik a szerződést. A válaszom az volt, hogy kérek egy kis türelmet, lévén át kell gondolnom. Előre szóltam, hogy ezek után valószínűbbnek tartom, hogy inkább elmennék a cégtől, de ezt csak olyan keretek között tudom elképzelni, hogy határozott időre aláírunk valamit a másik csapattal, lévén nem fogom aláírni a halálos ítéletemet, még ha idióta módon lojális is vagyok akkor sem.

Másnap bementem, közölték, hogy szó sem lehet határozott idejű szerződésről. Mondtam, hogy rendben, semmi gond, akkor január 1-jétől szélnek eresztem a csapatot, aztán megy minden, ahogyan azelőtt (hozzáteszem ekkor már elég komolyan hányinger kerülgetett az egész témától, nem beszélve az idegi és anyagi kifeszüléstől). Erre jött a válasz: „Ez a lehetőség úgy tudom már nem áll fent”. Egyet tudtam mondani erre: „Tessék, itt az ügyvédi iroda elérhetőségei, innentől velük tárgyaltok.”. Ekkor volt kb két hónapja hogy saját előfinanszírozásba ment át a projekt, lévén különböző indokokra hivatkozva nem fizettek egy fillért sem.

A folyosón történt eme utolsó beszélgetés, melyre válaszként a következő méltatlan kérdést sikerült kapnom a felettesemtől: „Miért, van bizonyítékod?”. Mire én közöltem ama mai napig fennálló tényt, hogy minden e-mail és dokumentum ügyvédi letétben van, amikből 2 db-ot most akkor ízelítőként átküldök. Miután kvázi jól lebxxxtak, hogy „Miért nem ezzel kezdted?” elvonultak, majd 20 perc múlva visszajöttek és elnézést kértek, hogy akkor mégis jó lesz hogy január 1-től maradok (itt már azért valószínű, hogy a szánalom látszott az arcomon). De írjak alá egy papírt, hogy január 1-től nem fordulhat elő olyan, hogy olyan cég szerződik a vállalattal, amiben én ott vagyok.

No, hát innentől lehet sejteni a munkamorálomat. Januárig minden munkát leadattam a csapattal, majd szélnek eresztettem őket (az utolsó pillanatig egyébként lebegtették a lehetőséget a folytatásra, így január 1-jén még egy hónapot ráhúzattam és kifizettem a gyerekeknek zsebből). Három hónapra az esetre eljöttem a cégtől és megköszöntem a lehetőséget. Hozzáteszem, azóta a kérdéses igazgatót már feljebb rugdosták a ranglétrán és az ő felettesét is kinevezték valaminek. Hiába, a jó munkaerő.

Szóval a történetnek inkább erkölcsi és morális tanulságai vannak, melyeket a média kapcsán azért elég naív dolog lenne most boncolgatni. Ugyanakkor pro és kontra két tanulságot szummáznék az eset kapcsán magam és mindenki más részére: 1. A dinoszauruszok a jégkorszakban kihaltak, a férgek ezt is túlélték. 2. Aki kurvának megy, az ne csodálkozzék, ha megbxxxák.

Köszönöm, hogy lehoztátok!

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a  munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre küldheted!