Pályakezdőként haljak éhen?

Sziasztok!

 

Szeretném ha közzétennétek az én történetemet. Talán teljesen átlagos, és nem szokatlan sztori, de kíváncsi lennék mások véleményére.


Tavaly érettségi után összeköltöztünk a párommal, jelenleg hárman élünk együtt, és hárman vagyunk munkanélküliek: én, a barátom, és az édesanyja. Akkor anyósomnak volt munkahelye, nem bejelentett, 16 órázott minden 2. nap napi 5 ezer ft-ért, és még volt egy kis plusz jövedelme háztakarításból. Eléldegéltünk, szűkösen, de megvoltunk. Bizonyos időközönként szétnéztünk a városban, beadtuk pár helyre az önéletrajzunkat, interneten is elküldtük már rengeteg helyre. Mondanom sem kell, némelyik helyen úgy néztek ránk, mintha nem erről a bolygóról származnánk, pedig teljesen átlagosak vagyunk, ápoltak és egészen emberi formánk van. A páromnak sikerült találnia állást (kész szerencse!), akkor jobbra fordult a helyzet, de tavaly novemberben, a próbaidő után kirúgták. Indokolatlanul. Aztán még jobb lett: anyósomat is kirúgták minden ok nélkül, karácsony előtt.


Azóta ismerősök által kölcsönadott 10-20 ezer forintokból élünk, az adósság halmozódik, voltak olyan napok, amikor üres zsemlét ettünk, vízzel. A számlák kifizetésére gondolni sem merünk egyelőre. Időközben, nekem decemberben volt egy részmunkaidős állásom, nem bejelentett, irodában voltam ügyintéző. Ez egy hónapig tartott, az az összeg , amit kaptam, fedezett pár számlát és a karácsonyi kiadásokat (gondolok itt ételre, nem puccos ajándékokra). Nem volt egy álommunka, de fizetett. Volt olyan, hogy 3-4 órákat vártam rá a hidegben, mert kezdetben nem volt kulcsom az irodához. Amikor felhívtam, mindig azt mondta, fél óra és ott lesz. Aztán hirtelen közölte a főnök, hogy már nincs szüksége a segítségemre. Innentől kezdve csak süllyedtünk lefelé. A létező összes helyre beadtuk az önéletrajzunkat, postára, gyorsétterembe, turkálóba, pékségbe.


Aztán kaptam visszajelzést egy gyorsnyomdából, kerestek embert kiadványszerkesztésre és egyebekre. Örültem neki, hogy tényleg ez az első hely (és ráadásul még korrektnek is tűnik), ahonnan egyáltalán visszajeleztek. Bementem állásinterjúra, pályakezdő vagyok startkártyával, tök jó, értek a grafikai programokhoz, képzésem nincs,de az elvileg nem baj. A második fordulón már megmutatták magát a helyet, a nyomtatókat, elmagyarázták a papírfajtákat, a technikákat, kaptam egy rakat papírt, hogy tanuljam meg (munkaköri leírás, etikett, papírméretek,stb). Három embert hívtak be elvileg, velem együtt, és annyit is szeretnének alkalmazni. Két helyre kell nekik ember, az egyikre csak fiú, mert sok a lány, a másikra meg mindegy, mert ott az egyik alkalmazott szülni megy, és oda végül is mindegy hogy nőnemű kerül-e a helyére vagy férfi. Úgy állítottak be mindent, hogy már minden biztos, lassan ki is válthatom a start-kártyámat, ezen a héten kedden hívnak, hogy mikor és hol kezdhetek.. Nem hívtak. Én hívtam fel őket, és akkor közölték, hogy sajnos lányt nem tudnak alkalmazni. Ha én nem keresem meg őket, lehet 2 hét múlva sem hívnak, talán el is felejtik, hogy ott voltam. Mondják azt, hogy az a baj, hogy nincs képzésem, nincs tapasztalatom. De a nememre hivatkozni? Miközben ez egy olyan munka, amit nemtől függetlenül el lehet végezni, és csak az egyik helyre kell nekik fiú, a másikra mindegy? Ezek szerint mégsem három embert hallgattak meg a 200-ból, hanem többet, és már felvették azt, aki nekik kell.


Teljesen tehetetlenek vagyunk. És senki ne mondja, hogy menjünk el a munkanélkülire, ugyanis a barátom már megjárta januárban, halál feleslegesen, március közepére kapott időpontot, addigra hatszor éhen halunk. Anyósom pedig azért nem kell senkinek , mert 52 éves. Hiába van rengeteg munkatapasztalata, sajnos mindenhol a 25-40 év közöttieket keresik. Ismerős által is lehetetlen munkát találni. Hiába jó barát az illető, vagy rokon, ha már gazdagabb és tehetősebb, képtelen felfogni a helyzetünket és egy kicsit megerőltetni magát, hogy kisegítsen a szarból. Legalább ne mondják azt, hogy igen, felhívlak, igen, jövőhéten kezdhetsz, elintézem, ne aggódj. Ezek mind üres szavak. Már rengetegszer átejtettek minket.


Hihetetlen, mi folyik itt ebben az országban. Ha lenne miből kimennem máshová, már nem lennék itt. De addig is remélem, hogy kellek még valakinek.

 

Köszönettel:
Edina

Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

 

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com