Amennyiben van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt részed, akkor írd meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Munkajoggal kapcsolatos kérdéseket a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre várjuk

Tisztelt MT!

 

24 évesen eljutottam odáig, hogy sikerült elveszítenem a hitemet szinte mindenben. Leérettségiztem, majd a főiskola, vagy egyetem helyett szakmát kezdtem tanulni, gondolván így könnyebb lesz majd elhelyezkedni. Műszaki területen sikeresen megszereztem két OKJ papírt és utána szembesültem azzal, hogy a területem olyan szinten belterjes, hogy esély sincsen rá, hogy munkát találjak benne. Mindez azért volt óriási csalódás, mert az iskolában végig azzal hitegettek, hogy ha meg lesznek a papírok, akkor egyenes az út a munka világához, a nyugodt megélhetéshez. Ugyanezzel a légből kapott hazugsággal vettek rá, hogy végezzem el a második szakmához szükséges két éves tanfolyamot is, amiért már fizetnem is kellett, hiszen csak az első szakma megszerzése ingyenes. Ennek ellenére végig hittem benne, hogy a papírokkal a kezemben minden más lesz, mint egy egyszerű érettségivel.

 

Most, hogy egy éve nem sikerül elhelyezkednem a szakmáimban, csak most jöttem rá, hogy átvertek. Nem tétlenkedtem pedig az elmúlt év során, ha 3-400 önéletrajzot nem küldtem el, akkor egyet sem,de mindösszesen 5 interjún volt szerencsém részt venni, ebből háromnál azzal indítottak, hogy valójában nincs is üresedés, tehát nem is keresnek senkit, csak muszájból (alibi?) interjúztatnak, a többinél a majd hívjuk szlogennel eresztettek útnak.Egy év hiábavaló kutakodás után teljesen megtörtem, becsapottnak és kiszolgáltatottnak érzem magam.

 

Ami ennél is kellemetlenebb, bárkinek mesélem a helyzetemet egyből elkezdenek hümmögni, meg kételkedni és azzal jönnek, hogy biztos én nem akarok munkába állni, hiszen a szakembereket keresik igazán, nem a diplomásokat. Azt feltételezik, hogy büdös a munka és láblógatás szerepel a terveimben helyette. Na persze, hogyne... 15 éves koromtól kezdve egyfolytában dolgoztam iskola mellett egészen tavaly őszig, Mindenféle diákmunkát elvállaltam, mert az otthoni körülmények (édesanyám egyedül nevelt) ezt megkövetelték. Ameddig mások a megkeresett pénzüket elbulizták és a nagy részét a számlákra adtam. Voltam árufeltöltő, telemarketinges és még szórólapoztam is, semmilyen munkát nem utasítottam vissza, nem esett le az "aranygyűrű" a kezemről.Sajnos ez a tanulói jogviszonyom megszűnése után már nem volt járható út.

 

Az elmúlt egy évben az álmaimat kergettem, azt akartam csinálni, amit szeretek és amihez értek is, de hiába, nem jött össze. Talán mégis jobb lett volna, ha egyetemre megyek, már a diplomám is megvolna, úgy lehet, hogy mégis könnyebben menne az érvényesülés. De erről már lecsúsztam. Most tartok azon a ponton, hogy az álmaimat feladtam és már bármit elvállalnék. Takarítást, csomagolást, akármit. De egyfolytában a mi lett volna ha jár az eszembe és becsapva érzem magam.