Az volt a baja, hogy nem nyaltam neki

2013. január végén mondott fel a munkáltatóm, egy hónap felmondási idővel. Ez idő alatt nem kellett bejárnom dolgozni, így 100%-osan tudtam az álláskeresésre koncentrálni. Rengeteg helyre adtam be az önéletrajzom, de kb. 3 hétig semmi válasz nem jött. Kezdtem kicsit kétségbe esni, hogy nem találok munkát. Aztán február utolsó hetében megszólalt a telefonom, egy bioboltból kerestek,hogy jelentkeztem hozzájuk irodai asszisztens munkára. Nagyon megörültem, másnapra beszéltük meg az állásinterjút.  

 

 A 13. kerületbe kellett kimennem, egy kis raktárépületben volt az irodaféleség. Egy velem egy korú, huszonéves lány nyitott nekem ajtót, majd közölte hogy az ügyvezető úr (legyen csak     ZG), már bent vár az irodában. Egy 35 év körüli férfi fogadott nagykabátban, ugyanis nagyon hideg az épületben. Mondjuk februárban tényleg elég zimankós volt az idő, de azért furcsállottam. Bejött a lány is, ő is helyet foglalt ZG mellett, gondoltam ő az asszisztense. Felvázolta a céget, hogy mire     számíthatok, ismerem-e a bio élelmiszereket és a paleolit étrendet. Némi fogalmam azért van     ezekről, ezért is volt szimpatikus az állás. Majd jöttek a szokásos kérdések: honnan jöttem, mit csináltam, mit tanultam, még az önéletrajzomba beírt hobbikra is rákérdezett. Szóval az elejétől a  végéig alaposan kivesézte.

 

Na ezután jött a hideg zuhany. Ugyanis olyan kérdéseket tett fel, amihez senkinek semmi köze. Kivel élek, van-e barátom? Igen, mióta, terveznek gyereket? A párja mit dolgozik, és az anyukája? A macskám nevére szerencsére nem volt kíváncsi. Mikor el kezdett faggatózni, nyilván kiült a képemre a döbbenet mert ilyenben még nem volt részem. Válaszolgattam mindenre, mert tudtam, ha beszólok neki, hogy ehhez mi köze, esélyem sincs. A  munka meg kell, mert nem bombáztak jobbnál jobb állásokkal, a számlák meg nem fizetik ki magukat. Döbbenetemből az rántott ki mikor megkérdezte, hogy be tudnék-e jönni próbanapra következő nap. Szokásos munkaidő, 8-16,30 között és kifizetik. Ez azért egy jó pont volt, hogy nem az én szabadidőmet cseszik el és nap végén közlik, hogy köszi, de nem téged választunk.

 

Szóval igent mondtam. Ezután elköszönt, másnap várnak. Miközben mentem hazafelé, azon gondolkoztam, hogy ha más nincs megpróbálom ezt.Két próbanapon vettem részt, amik jól teltek. Az ott dolgozó lányok-fiúk kedvesek voltak, úgy éreztem azért a közös hangot sikerült velük megtalálnom. A második nap végén ZG kérte, hogy akkor beszéljük meg, hogy hogy tetszett a próbanap, mi a véleményem. Mivel nem volt egy nagy kunszt elvégezni a munkát – számítógépben pötyögés, rendelt termékek összekészítése, futárnak átadása –, így úgy éreztem hogy alkalmas vagyok az állásra. ZG-vel szerencsére egy véleményen voltunk, következő héten kezdhettem. Örültem, mint majom a farkának, mert a cég tényleg pozitív csalódásnak tűnt.

 

Az első egy hónap jól is telt, kezdtem beletanulni a dolgokba, ha valamit nem tudtam nyugodtan kérdezhettem ZG asszisztensétől, Zsuzsitól. A meló azért fizikumot is igényelt, mivel a raktárból kellett behozni az irodába a 15-20 kg-os dobozokat. Ebben egy darabig segített is a kolleganőm, de aztán már oldjam meg magam. Nem mondom, hogy anyámasszony katonája lennék, de amikor napi szinten kell kb. 10-15 db ilyen doboz fel-le pakolnod, az azért megerőltető. Egyszer-kétszer szóltam Zsuzsinak, hogy ha el tud szakadni a géptől 10 percre akkor segítsen. Hát nem sok ilyen volt, pakoltam egyedül. Valahogy március vége felé felvettek egy délutánis 4 órás dolgozó lányt, aki a termékek csomagolásában segít nekünk. Vele is jól kijöttem. És mint lenni szokott, ez a jó hangulat se tartott sokáig, ugyanis az ügyvezető úr teljesen hangulatember. Ami nem is lenne baj, de ez a hangulat általában rossz, és ilyenkor minket kezdett el cseszegetni bármivel. Próbáltam nem reagálni rá, csak bólogatni hogy igenis felség. Aztán a másik dolog ami nekem furcsa volt, és hát a hajam téptem tőle, az az, hogy amikor a webshopba írtam a termék ismertetőt, és pl. volt egyféle sampon de 5 -féle illattal, nem írhattam nekik     ugyanazt, hanem át kellett írnom. Mi van?? A használati utasításánál hogy a jó égbe írjam át azt, hogy kend a hajadra, dörzsöld bele, majd mosd le? Úgyhogy kezdtem azt érezni, hogy ez csalódás nekem.

 

ZG idegbetegsége miatt a hangulat is pocsék volt bent. Amúgy az elvárt dolog lett volna, hogy napi szinten plusz 2-3 órákat túlórázzak. A többiek ezt vidáman megtették, minden nap 7-8-ig bent voltak. Volt hogy én is maradtam, amikor úgy volt munkám, de amikor kész voltam a nap végén akkor nyugodt szívvel indultam haza fél 5-kor. Persze ilyenkor megkérdeztem Zsuzsit, hogy mehetek-e, ő pedig rábólintott. A lényeg hogy napról-napra rosszabb volt bemenni, már azon gondolkoztam, hogy keresek mást. Hát nem voltam elég gyors. Április 29-én, mikor végeztem mindennel Zsuzsi szólt, hogy várjak még egy kicsit mert ZG beszélni akar velem. Letettem a     cuccom, vártam. ZG bejött az irodába, Zsuzsi kimenekült. Kirúgtak. Nem mondom, hogy teljesen váratlanul ért, mert a nap folyamán voltak olyan jelek, amikből levehettem, hogy lesz valami, de én max egy lecseszésre számítottam. Persze rákérdeztem, hogy miért. Hát nem olyan jó a kapcsolatom az ott dolgozókkal és vele, a vevőket nem úgy kezelem, ahogy kéne, meg amúgy is válság van. A legdühítőbb az volt hogy az ügyvezető úr egyszer sem nézett volna a szemembe ám. Tudtam, hogy ezek mondva csinált dolgok, mert a többiekkel normális volt a munkakapcsolatom.

 

 Az volt a baja, hogy nem nyaltam neki, mint a többiek (ehhez sose volt gyomrom) és nem túlóráztam látástól     mikulásig. A felmondó papírt aláírtam, nem volt mit tennem. Összeszedtem a cuccaimat, majd     kimentem a többiekhez elköszönni. Egy szót nem szóltak. Mikor hazaértem jól kibőgtem magam, kicsit jobb lett. Elolvastam a felmondást még egyszer, mikor észre vettem, hogy rossz cégnevet írtak rá. Ezután az OEP-es kiskönyvemet is lecsekkoltam, oda meg rossz dátumot írtak. Hát gratulálok kedves biobolt, ez ám a precíz munkavégzés. Másnap délelőtt telefonáltam is be, hogy ez nagyon nem stimmel, bemegyek ma a jó papírokért. Második nekifutásra szerencsére sikerült jól kitölteni és a kilépő papírjaimat is megkaptam. ZG ekkor nagyon ajánlgatta, hogy ha kell akkor nagyon szívesen írnak nekem ajánlólevelet, csak szóljak. Persze ezzel nem kellett sokat várniuk, találtam egy munkát amit nagyon szerettem volna megkapni, gondoltam az ajánlólevél csak dob az önéletrajzomon. Fel is hívtam volt munkáltatómat, hogy na akkor írják meg. Még aznap hív vissza Zsuzsi, hogy hát írjam meg én, küldjem el nekik és majd ők aláírják. Azt hittem rosszul hallok... Ennyi erővel írok egy motivációs levelet. Úgyhogy megköszöntem neki a „fáradozást” és letettem a telefont.   

 

 A munka amit annyira szerettem volna nem jött össze. Május óta álláskereső vagyok, kapom a minimális segélyt, de hogy mi lesz velem nem tudom. Jó pár helyre beadtam már a jelentkezésem. Eddig semmi. Ja nem, a Zepter már megtalált... Abból meg nem kérek.  

 

 Aqvanistan