Az ingatlanozás rejtelmei

Szeretnék elmesélni egy történetet azok számára, akik különböző rajtuk kívülállókörülmények hatására mostanában jutottak el arra a pontra, hogy jutalékos munkába vágják a fejszéjüket és ennek egy kézenfekvő verzióját készülnek választani, az ingatlanközvetítést, vagy tanácsadást - különböző szép, fedőnevek vannak rá, de végeredményben ugyanazt jeleni: ügynökösködést.

Körülbelül egy évet dolgoztam egy kizárólag Budapesten tevékenykedő, hajdanán nagy(nak mondott) ingatlanirodában. Belépésemkor gyorstalpaló a szakma lényegéről, a bizalomról. A bizalom mindenek felett, a bizalom a tanácsadó és az ügyfél között, ez a legfontosabb. Erre vannak különbözőeszközök (megjelenés, öltöny, kommunikáció, stb), amiket józan paraszti ésszel bárki kimatekol. Nemsokára képet kaptunk a bizalom mit jelent a cégen belül.

 

 Real-Estate-Agent-Social-Media.jpg

-  Bízhattunk benne, hogy hetente egyszer (végül már szinte naponta) úgynevezett börzék lesznek, ahol kötelező a jelenlét. Ezek kezdeti egyébként hasznos funkcióját felváltották idővel a prédikációkkal egybekötött alkalmasint nyílvános megaláztatások, hogy egyesek “nem hozzák a számokat”. Erről majd később.

 

 

-  Biztosak lehettünk benne, hogy havonta minimum egyszer összeterelnek minket kötelező jelleggel meghallgatni a Big Boss sírását, hogy hónapról hónapra milyen rosszul megy a cégnek, milyen kevés üzletet kötünk, ja egyébként áttételesen mi voltunk a rossz ingatlanpiac minden okozója, mert nem vettünk fel elég lakást (minimum heti 5), ha pedig mégis, akkor nem adtunk el eleget. Mintha a Titanic elsüllyedésért a matrózok lennének a felelősek, mert nem lapátolták a vizet elég gyorsan.

 


Az elvárt számok amúgy tök hektikusan változtak és a következmények tekintetében is pofára ment az egész. Volt akit havi X eladás után is kirúgtak mert például garbóban ment dolgozni és volt aki nulla eladással is kihúzta több, mint egy évig.

 

 

-  Nem kellett kétségek közt vergődnünk azt illetően sem, hogy pontosan mit várnak tőlünk. Reggel kilenctől cirka délig bent kell lenni, havi szinten kiszórni / szóratni valami egész elképesztő mennyiségű szórólapot (húszezret, vagy még annál is többet), plussz ragasztani is kábé ugyanennyit, a közteresek legnagyobb örömére. Az ellenőrzés úgy zajlott van-e rá hívás? Ha nincs akkor vagy nem szórtunk, vagy rossz volt a szöveg. Így vagy úgy, de mi voltunk a hülyék, dacára annak, hogy minden reklámanyagot először láttamoztatni kellett a vezetőséggel. Ez a mentalitás minden más területen is érződött.

 

 

-  A női kollegák némelyike biztos lehetett benne, hogy a kisőfökök egyik gigolója különösen szívén viseli a szebbik nem karrierjét. Ez a kompánia egyébként nem is igazán csinált titkot a dologból, a “flörtölések” a nyílvánosság előtt zajlottak. Néhányaknak ez olyannyira imponált, hogy rejtélyes módon inkább otthagyták az irodát. Nem egy hölgyről tudok, akinél konkrétan ez volt az utolsó csepp a pohárban.

 

 

-  Az sem volt ezek után titok, hogy a munkavégzés, annak helyétől függetlenül legalább napi 12 órás munkát jelent. Ha összeadjuk a szórás-ragasztást, a délig való bennlétet, mindemellett lakást felvenni és mutatni, nos, volt rá példa, hogy este 9-kor értem csak haza. Ilyesmire még fixbéres munka mellett sem volt példa, soha. Persze a vonzatos költségeket mind én álltam, néha hálás voltam, hogy a cég legalább belépőt nem szed azért, mert “alkalmaznak”. A legjobb mégis az volt, hogy hétvégén is ugrásra készen kellett állni, mert ha jön az ügyfél akkor bizony menni kell, vagy legalábbis szervezni és ha nincs nálam mondjuk a dossziém és történetesen éppen hétvége lévén az irodát sem lehet elérni akkor nagyon-nagyon kellemetlen beszélgetés várta az embert hétfőn.
Arról nem is beszélve, hogy napközben szúrópróbaszerűen rátelefonáltak az emberre ezért-azért, valamiféle mondvacsinált ürüggyel, vélhetően a háttérzajra voltak kíváncsiak, hogy dolgozunk-e, de idén már arra is volt példa, hogy délután 5-kor visszatapsolták a kollegát az irodába telefonálgatni.

 


(még mindig 100% jutalékos munkáról beszélünk!!!)

-  Abban is biztosak voltunk, hogy a vezetőink, a kisfőnökök mind nagyszerű értékesítők, akik okkal töltik be azt a szerepet amit és ezt komolyan mondom. Hasznosak voltak a tanácsaik, kár hogy elég drágán mérték, mert probléma esetén kamatostól megkaptuk a nyakunkba, hogy miért nem vagyunk képesek egymagunk lezongorázni egy huszon-harminc milliós lakás eladását, nem azért vagyunk itt, hogy ez is az ő dolguk legyen. Persze ha ezt a fejmosást meg akarta spórolni magának az ember és valamilyen balszerencse során elúszott a buli azért is kaptuk az íveket, természetesen nyílvánosan, hogy okuljon “a többi hülye” is, az sosem árt.

 


Az empátia non plus ultrája mégis az volt, amikor az ügyfelező kolleganőmet munkavégzés közben, telefonon keresztül rúgták ki. Pénteken, hogy garantáltan jól induljon a hétvégéje.

 

 

-  Aki egy kicsit látott a pályán az biztos lehetett benne, hogy az iroda egészen egyszerűen hülyének nézi a tanácsadóit. A látszólag gáláns gesztus, amivel a cég átvállalta a már korábban említett szórólap sokszorosítási és gyártási költségeit, dettó keményen bevasalta a kiszórási elvárásokkal. Azt hangoztatták, hogy ezzel a mi eladásainkat segítik, ami valahol igaz is, de valójában gyártási költségen mért főváros méretű direkmarketing volt az egész, hiszen az ingatlan valójában az irodáé volt, nem az üzletkötőé. Ha elment egy az iroda lecsípte belőle az X százalékát, úgy, hogy a cég lényegében nem dolgozott vele a világon semmit. Hírdette a szöveggel és adatokkal, amit mi írtunk össze és a képekkel, amiket mi csináltunk. Mondjatok egy olyan marketng céget, ami bármilyen termék szórólapját garantáltan eljuttatja a főváros minden postaládájába(!) anyagáron(!)

 

 

-  Mindig lehetett számítani valami kis szórakoztató időtöltésre, vagy inkább időhúzásra. Amikor tömegével derült ki, hogy a cég állományában nem fotóművészek és operatőrök dolgoznak, akkor gyorsan összerántottak egy nagykonferenciát és behívtak egy gyakorló fotóst, aki olyan időtálló aforizmákkal gazdagította a tudásunkat, mint “igyekezzünk tartalmas képeket készíteni”, “ne fotózzunk ablakkal szemben”, stb. Az nem derült ki hogyan fotózzunk félhomályban, de legalább két-három óra kiesett az aznapi munkánkból. De arra is volt példa, hogy a Big Boss előadást tartott arról, hogy az igazi ingatlantanácsadó cabrio sportkocsival jár és márkás karórája van ... a sorok között olvasva tehát távolról sem úgy néz ki, mint az itt összegyűltek. Nem tudni mi volt ezzel a célja, de ha motiválni akart minket, akkor nagyon rossz eszközt választott.

 

 

-  Abban is biztosak lehettünk, hogy a vezetőségnek vagy lövése nincs mit akar a céggel (dacára annak, hogy folyamatosan ennek az ellenkezőjét állították), vagy egészen egyszerűen csak hazudtak mindenkinek. Ez nem is lenne gond, mert semmi közünk ahhoz mi jár a Boss fejében, ez tiszta sor, de akkor minek szerveznek ehhez egy össznépi szeánszot? Semmi gond nem lett volna ezzel, ha nem akarják kirakni mindenáron az ablakba. Pl. nincs pénz, ja de egy piszkosul puccos, böszmenagy épületet vesz a boss iroda gyanánt ahova tavasszal beköltözünk, ja nem, talán nyáron. Ezt 250, vagy még több fővel tervezik feltölteni, ehhez képest a tavaly ott dolgozó 110 fő helyett ma vannak cirka ötvenen. És ez a valóság talaján mozgó társaság tavaly beindított egy reklámkampányt, ami megbukott és nem értették miért. Okolni viszont mindig volt kit, minket.

 

 

Dacára annak, hogy most ki mit gondol, nekem nem volt rossz sorom ennél a cégnél, volt eladásom, nem is kevés és nem mondom, hogy éltem, mint hal a vízben, de nem volt okom panaszra. A cégtől azért váltam meg, mert tele lett a hócipőm az egésszel és untam, hogy a napom nagy részét az teszi ki, hogy vezetőségi cezarománia kilengéseinek kell megfelelnem, ezt megkapom bármelyik multitól. Egy a különbség, ott havonta egyszer biztos jön a fizetés.