Csak ismerősökkel lehet állást találni

Önnek is van egy története? Kirúgták, megalázták, vagy az 50. interjún is elutasítottak? Zaklatja a főnöke, esetleg az alkalmazottaival akadtak problémák? Írjon nekünk! munkahelyiterror@gmail.com

 

Tisztelt Mt!

 

Én nem a munkahelyemen ért sérelmeimről szeretnék beszámolni önöknek, hiszen ahhoz, hogy ilyesmiről írjon az ember, szüksége van állásra, ami nekem sajnos egyelőre nincsen. Pedig el kell hinniük, nem lustálkodással töltöm az időmet, minden napomat az álláskeresés tölti ki már lassan egy éve, ezzel kelek és ezzel fekszem, de semmi sem akar összejönni. Pedig mindenre jelentkezem, amit csak el tudnak képzelni, egyáltalán nem válogatok. Nem számít, hogy diplomás vagyok, és egész jól beszélek németül, nincs olyan munka, amit méltóságomon alulinak tartanék.

 

Az a baj, hogy nem szereztem kellő kapcsolati tőkét az évek során, sem a középiskolában, sem a főiskolán. Mindig inkább magamnak való voltam, nehezen alakítottam ki szociális kapcsolatokat. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy egyáltalán senkivel sem álltam szóba, természetesen vannak barátaim, családom, de valahogy sohasem az alapján szelektáltam, hogy kik a sikeresek és kik azok, akik népszerűek, jólszituáltak, stb. Jóval fontosabbnak találtam az emberi értékeket, de ez úgy látszik hosszútávon nem igazán kifizetődő.

 job_hunt.jpeg

Úgy vettem észre az eltelt közel egy év során, hogy eleve van egy rakás hely, ahova fölösleges jelentkezni, mert az ember alapból hátrányból indul, ha nem szimpatikus a felvételiztető hölgyeknek és uraknak. Na jó, egy próbát persze mindig megér a dolog, hiszen nem tudhatjuk előre, ki fog velünk szemben ülni, de azért figyelemreméltónak találom, hogy nálam is fiatalabb és nyilván „nagy” munkatapasztalattal rendelkező egyének döntenek a sorsomról. Valahogy nem rajongok értük, de feltételezem, ezzel nem vagyok egyedül.

 

A másik, amikor már eleve meg van, ki fogja a hirdetett állást megkapni, de azért futtatnak az emberrel néhány felesleges kört. Odarángatják, hiú reményeket keltenek benne, aztán jön a pofára esés, amikor kiderül, megint másra esett a választás. Talán az egészben a legrosszabb, hogy egy idő után az ember (nálam ez jó fél év után érkezett el) már nem is reménykedik. De egy kicsit sem, egyáltalán nem. Teljesen monoton módon, mindenbe belefásulva böngészi a különféle netes oldalalkat, jegyzeteli ki az „esélyes” hirdetéseket, küldi az önéletrajzokat és közben már eszébe sem jut, fel sem merül benne, hogy valamelyik esetleg összejöhet, mert tudja, úgy sem fog.

 

Ahhoz, hogy valaki mostanság gyorsan a szakmájában álláshoz jusson, vagy az kell, hogy egy nagyon kelendő foglalkozást válasszon, vagy a sok-sok ismerős. Olyan barátok, rokonok, akik az ember hóna alá nyúlnak a nehéz időkben és betuszkolják a megfelelő helyre és pozícióba. Ennek hiányában marad az elkeseredett álláskeresés, esetleg külföldre vándorlás (én magam is hajlok erre lassan, pedig sosem terveztem így), netán közmunka éhbérét. Már ahol van…

 

Imre

A listazz.com segítségével Feketelistára tehetitek az inkorrekt cégeket, a megtévesztő álláshirdetéseket.

 

banner_1.jpg