Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Amennyiben jogi tanácsra, vagy segítségre van szüksége, azmhtjog@gmail.comelérhetőségen vegye fel velünk a kapcsolatot!

Kedves Mt!

Azért írok nektek, mert munkahelyet kellett váltanom idén augusztusban, az előző helyen szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. 2014-ben érettségiztem, és családi okok miatt a továbbtanulásról egyelőre le kellett mondanom, így maradt a gyors álláskeresés és elhelyezkedés. Az okát nem fejteném, sajnos így alakult. Mivel gyorsan kellett az állás, szinte az első lehetőségre igent mondtam, csak a gyorséttermeket hagytam ki kb. a felhozatalból. Egy pár fős építkezési cégnél hirdettek titkárnői mindenes pozíciót, meg is feleltem és már 2014 július végén munkába is álltam. Egy családi cégről van szó, 2 generációs vezetéssel, azaz édesapa és fia vezeti a céget. A feladataim közé tartozott szinte minden, a kávéfőzéstől a dohányboltba járáson át a fénymásolás és emailek küldözgetésén át minden. Természetesen 4 órára voltam bejelentve, de valójában napi 8-10 órán keresztül kellett a cég ügyeivel foglalkoznom, ráadásul munkaidőn kívül is állandóan hívtak a főnökeim, hogy mit intézzek még. Ehhez viszonyítva nem kerestem túl jól, nagyjából a nettó 100 ezer ft körüli pénzt kaptam és persze hétvégén is tennem kellett a dolgokat. Mivel tényleg szükség volt a pénzre, nem problémáztam ezen, tettem, amit kellett.

Aztán szép lassan kezdett egyre romlani a helyzet. először is a pénz kezdett folyamatosan elmaradni, csúszni. Októberben még csak 1-2 hét volt a késés, idén májusban már több, mint másfél hónapot vártam a pénzemre. Amikor ezt szóvá tettem, mindig arra hivatkoztak, hogy ilyen az építőipar, nekik is rengeteg pénzzel tartoznak, legyek türelmes. Ok, az voltam. Azért annyiból korrektek voltak, hogy ha késve is, de azért tényleg fizettek mindig. Amiért végleg elegem lett, az a fiatalabb főnököm viselkedése volt. Az apja, aki felvett, folyamatosan egyre kevesebbet vett részt a cég dolgaiban, adta át a feladatokat a fiának. Amikor felvettek, még az esetek többségében az apja volt bent az irodában, ez idén már pont fordítva volt. Ez igazából tök mindegy lehetett volna, de a fiatalabb főnököm egy oltári nagy bunkó volt. Állandóan úgy beszélt velem, hogy az nem normális. Ha valamit elrontottam, egyből az édesanyámat szidta, folyamatosan káromkodott, akkor is, ha csak valami hétköznapi mondanivalója volt. Volt, hogy telefonban leordította a fejemet, mert nem kapcsoltam ki az irodai gépet, amire épp ő kért meg előtte, mert még a munkaidőm után be akart menni elintézni valamit. Megbeszélni vele semmit sem lehetett.

Végül akkor lett elegem teljesen, amikor egy alkalommal megráncigált és majdnem meg is ütött, csak mert meg mertem kérdezni, mikor számíthatok a júniusi béremre (ez augusztus 5-én volt egyébként). Úgy üvöltött, hogy azt hittem megzakkant teljesen, és nagyon kiborított, rettegtem tőle. Persze a fizetésről nem beszélt, csak engem szidott. Két napra rá eljöttem tőlük, mert féltem, nem akartam, hogy bántson. Persze a pénzem azóta sem kaptam meg, pedig már szeptember van. Azóta a telefont nem veszik fel nekem és nem válaszolnak a leveleimre sem. Valószínűleg sosem kapom meg.

Most egy önkormányzati állásom van, itt legalább abban biztos vagyok, hogy azt a kevés pénzt legalább biztosan kifizetik és talán nem is akarnak agyonverni. Remélem jövőre már össze tudom szedni magam annyira, hogy elkezdhessek valamit tanulni, mert úgy látom, egy érettségivel már semmit nem lehet kezdeni.

Erika