Tisztelt Mt!

 A problémám az lenne,hogy a munkáltató nem akar kifizetni,arra hivatkozva hogy nincs pénze.Valami adótartozásról hallottam,de nem tudom pontosan,állítólag a NAV zárolta a bankszámlájukat,viszont én erről azt hallottam,hogy a NAV sose vesz el annyi pénzt,hogy az alkalmazottakat ne tudják kifizetni.Egyébként különböző tartozásaik vannak,de ez nem tudom mennyire fontos most. A lényeg,hogy némi időhúzást követően kaptam szerződést,amit aláírtam 2 példányban,1 náluk,1 nálam van.

Plusz jelenléti ívet is mindig kitöltöttem. Viszont kb 2 hete amikor beszéltem a munkáltatóval,közölte hogy nem lettem bejelentve (se senki más),mert állítása szerint a könyvelő nem csinálta meg. Egyébként egy kollégám miatt kaptak is büntetést,mert nem volt bejelentve. Kérdésem az lenne,hogy ha elmennék a munkaügyi bíróságra az ügyben hogy fizessenek ki,várható-e hogy büntetést kapok amiért nem lettem bejelentve?

Van-e erre valami törvény hogy nekem utána kellett volna nézni? Én aláírtam a szerződést,véleményem szerint innentől kezdve ez nem az én dolgom. Másik kérdés,hogy ha nem lettem bejelentve akkor a TB-m sincs meg ugye? Én felsőoktatásban tanultam tavaly szeptembertől,ám idén januárban kiiratkoztam,azt hallottam hogy nappali jogviszony megszűnése után még fél évig él a TB támogatásom.Ez igaz? Elnézést ha kicsit kusza lett,de nem akartam több oldalon keresztül kifejteni az egészet,több minden érdekelne,több kérdésem is van. Nagyon szépen megköszönök minden segítséget!

42 éves nő vagyok, 2 egyetemi diplomával (nem büfészak, de sajnos nem is mérnöki) és 2 aktív felsőfokú nyelvtudással rendelkezem (világnyelvekből).

Bp-en keresek állást, lassan 1,5 éve. A  kB. 20 év munkaviszonyom folyamán 3 munkahelyem volt eddig, az utolsóról 2012 év elején létszámleépítettek.

Azóta az alábbiakat tettem:

-          kb. 300 ismerősnek szóltam, hogy segítsenek elhelyezkedni, de senki se tud, mert náluk is vagy leépítés van, vagy létszámstop, vagy csak parttalan ígéreteket, meg sajnálatot kapok…

-          400 pályázatot küldtem szét, csak olyanokat, amelyekre 100%-osan, vagy 120%-osan (kiírt  előnyöknek is megfeleltem)

-          regisztráltam a munkaügyi kp-ban, de se állást, se közmunkát, se tanfolyamot nem tudnak ajánlani, csak sajnálkoznak

-          személyesen és emilben is kerestem meg bp-i cégvezetőket az önéletrajzommal, szerintem már nincs fejvadászcég, bank, multi, állami vállalat, aki ne találkozott volna az önéletrajzommal, mindenhova névre szóló motivációs levelet küldök

-          3 HR/karriertanácsadónál jártam, kb. 20X írtam át a Cv-met: van már europassos, amerikai típusú, szakmai gyűjteményes típusú, gerilla, színes powerpointos,fotós, fotó nélküli, olyan, amiben letagadok már mindent- egyikre sem reagálnak. Ha nagyritkán eljutok interjúra, a Cvmet dicsérik, a nyelvi tesztjeim kiválóra sikerülnek, azaz ffok valóban, de a 3. kör végén kiderül, hogy:

• mégse töltik be az állást,
• közlik, h felvettek, de amikor viszem be a papírjaimat, félrehív a hr vezető és röstelkedve mondja, h vissza az egész, igazgató úr egy kedves ismerősét szeretné a poszton látni,
•  nem jelentenek be egy fillérre sem,
• kiderül, hogy képzettebb lennék, mint a leendő főnökasszonyom, aki féltékenységből nem engem választ…
• nálam is előfordul minden tilos és furcsa kérdés interjún: van-e gyerekem, akarok-e még, meg tudom-e oldani a gyerekek elhelyezését, nem gondolom-e, hogy öreg vagyok az ő huszonéves csapatukba, ilyen szuper végzettséggel miért hozzájuk jelentkezem…stb.
• megállapítják, hogy „szép a karrierívem”, alulról kezdtem, középvezetői pozícióig jutottam, de most már ne pályázzak csak minimum közép-, vagy felsővezetői állásra, mert úgysem érném be asszisztensi, vagy szimpla beosztotti állással.  Hát beérném! Ha valaki huszonezres segélyből él és 1,5 éve nem dolgozik, nem vezető akar lenni, hanem bármi, aminek felveszik!
• közigazgatási állásnál közlik, hogy a több év tapasztalatom és nyelvvizsgáim miatt nem férek bele a bértáblába, nekik olyan kell, aki az 1-5 év kategóriába esnek és nem a 20 év felettibe (itt több bért kell uis fizetniük) és egy kfokú nyelvvizsga is elég lenne (a világnyelvekre pótlék jár alanyi jogon, nekem itt is jóval többet kéne fizetniük)

-          a karriertanácsadók: Ön túlképzett!, Ön öreg!, Ön vezetőek való!-felkiáltású tanácsokat adnak. Túlképzettség: letagadom a képzettségemet, öreg…hm, a fiatalító folyadékot még nem találták fel,ránc nincs rajtam, és az S-es méretemmel elhízott sem vagyok, az ápoltságra is adok,  vezetői állások- nos, 1 év alatt 2 db volt hirdetve eddig.

Mi a hóhért csináljak még, hogy valahova végre felvegyenek? Nem tudom mi a baj velem, közösségi oldalakon nem vagyok, nincs rólam cikis vagy bikinis fotó, törvénytisztelő, szabálykövető állampolgár vagyok. Néha már nem is hiszem el, hogy valósak a hirdetések.

Sajnos külföldre nem tudok költözni és vállalkoznom sincs miből.

Ilona

Tisztelt MH Terror blog!

Elég rég óta olvasótok vagyok és nem csak a posztokat, hanem a kommenteket is igyekszem gyakran átfutni. Volt már, hogy dolgozóként próbáltam átérezni mások ügyes-bajos problémáit, álláskeresési nehézségeit de jelenleg, mint álláskereső írok nektek és legfőképpen a kommentelőknek.

A két legfrissebb poszt arról szól, hogy hazánkban és máshol milyen nehézségekkel néznek szembe a fiatalok és kevésbé fiatalok az álláskeresés során. A kommentek nagy része "ekézés", okoskodás és tanácsok tömkelege arra nézve, hogy ki mit és miért csinál rosszul. Ezek a hozzászólások többnyire pár sorosak és olykor eléggé szélsőséges véleményeket képviselnek, amelyekkel az egyszerű - és általában szorult helyzetben lévő, állástalan - poszter nemigen tud mit kezdeni, netán hasznosítani.

A legtöbbet előforduló "nézet" a fiatal állástalanokkal kapcsolatban, hogy miért éppen azt - a kommentelő szerint - teljesen felesleges szakmát/főiskolai vagy egyetemi ruhatár-büfé szakot végezte el, amit, pedig tanulhatott volna olyat, amivel talál magának állást. Kihagynám az ezzel kapcsolatos indulataimnak hangot adó sorok tömkelegét, csak annyit írnék, hogy jómagam mikor jelentkeztem, egy államilag kötelezően előírt - akkor még újként bevezetett és üres - munkahelyeket betöltendő szakra, naivan hittem. Hittem, hogy ha új képzést párosítanak az újonnan előírt üres helyekhez, ráadásul főiskolai szinten, akkor a közalkalmazotti törvényben nem az alacsonyabb (OKJ-s) végzettséget adják meg minimumnak, de nem így lett. (Igen, őket alkalmazzák kevesebb pénzért.) Amit a képzés során elsajátítottam, azt leginkább a közszférában tudnám hasznosítani - tekintve, hogy pedagógiai végzettségem van -, de értek a számítógépekhez felhasználói szinten és az átlagnál szélesebb interdiszciplináris ismereteim vannak a humán területen - melyek alkalmazhatóak a való életben, akármennyire hihetetlennek tűnik is továbbá van szakirányú ill. egyéb adminisztratív és call centeres munkatapasztalatom. A versenyszférában talán az oly sokat szidott humán erőforrás az a terület, ahol az ismereteimre szükség lehetne. De.

Tisztában vagyok vele, hogy erre a mondvacsinált, semmit nem érő és a társadalom (khm, a saját, a szüleim és nagyszüleim által befizetett) adóforintjaiból megszerzett tudásra, immár senkinek sincsen szüksége. Tisztelt kommentelők, legyenek okosabbak nálam, ha már én ilyen buta voltam és nem mentem sem mérnöknek, sem informatikusnak, de még csak közgazdásznak vagy jogásznak sem. Egyszerűen csak az önök gyerekeinek akartam egy biztonságosabb és szerethetőbb légkört az iskolában - de erre ugye nincsen szükség. Megkérnék minden kommentelőt, adjanak értelmes és hasznos tanácsokat nekünk, butáknak. Buta bölcsészeknek, társadalomtudósoknak, kommunikációs szakembereknek... Mivé legyünk mi, hogy megálljunk a saját lábunkon? Jómagam 26 éves vagyok, nő, budapesti lakos és hajlandó lennék akár asztalosnak, netán géplakatosnak is tanulni, ha esélyem lenne ezekkel elhelyezkedni és nem rögtön egy diszkriminációs tényező lenne a nemem. Várok minden olyan ötletet, amellyel 0 azaz nulla Forintból - tekintve, hogy jövedelmem nincs és nem a szüleimmel élek - továbbképezhetem magam azzá a jó munkásemberré, aki majd hasznosabb tagja lehet eme csodás nemzetnek.

Megjegyzések: Nem, sajnos nem értek a fizikához, kémiához, matematikához és kapcsolódó reáltudományokhoz és attól sem fogok jobb képességekre szert tenni ezeken a területeken, hogy egyesek szerint egyébiránt éhen halok. Az önkéntes vagy ingyen végzett munka ideje már lejárt esetemben, momentán a megélhetés a cél. BKV bérlet híján utazgatni sem tudok még éppen, hogy futja ételre és lakhatásra a közös háztartásban. A második idegennyelv tanulásának "ingyenessége" - amelyet oly sokan javasolnak itt - pedig otthoni internetelérés hiányában szintén kilőve. A javaslatokat legyenek szívesek alátámasztani munkaerőpiaci prognózisokkal, jelenlegi - legalább százalékos arányú - kereseti felmérésekkel, a szomszéd Mancika és a "haverom cége" nem érdekel addig, amíg fel nem vesz dolgozni. Önálló vállalkozást nem indítok, mert nincs miből. Külföldre nem megyek, mert kiutazni sincs pénzem és kölcsönkérni sem tudok.
Természetesen a kommentekre szívesen reagálok mivel érdemi párbeszédre számítok ez ügyben, ami nem csak számomra, de több száz - vagy ezer - sorstársam számára is hasznos lehet.

Ui.: Árufeltöltőnek, pénztárosnak akkor sem kellek, ha letagadom a diplomámat, alkalmi munkát vagy feketét pedig nem vállalok, mert szükségem van a TB-re, továbbá nem kívánok hozzájárulni az adóelkerüléshez és szeretnék egy biztonságos és biztos munkahelyet. Nincsenek irreális igényeim, netto 70-80 ezer forint az a minimum, amiből még nem halok éhen és laknom is lesz hol. A különböző értékesítő és ügyfélszolgálati call centerek nem perspektívák, mivel nem segítenek hozzá semmilyen karrierívhez vagy biztos megélhetéshez, - bár nem egynél dolgoztam már, természetesen bejelentetlenül.

Előre is köszönöm mindenkinek a konstruktivitást.