2009ben az expressz újságban megjelent egy bentlakó hivatalsegédi állás, lakással a fővárosban,mivel Hajdú bihariak vagyunk jelentkeztünk, felvettek azzal a kikötéssel, hogy ketten a feleségemmel kell jönni.

A feleségemmel megbeszéltük, hogy túl vagyok az ötvenen, azt mondták, ez nyugdíjas állás. Falunkban nem sok munka volt, építőiparban tevékenykedtem, mint ács, heti 40 órát rendesen le kellet dolgoznom, nappal 4 órát karbantartottam, 4 órát portai szolgálatban voltam. Ezeken felül elláttuk az iskola felügyeletét, őrzését. De csak a napi 8 óráért fizettek és nekünk kellett kifizetni a szolgálati pihenőhely rezsijét, be nem lehetett jelentkezni, de a szolgáltatónál nevemre íratták a fogyasztásmérőket. Sajnos ez évben kezdődött meg a nagy baj, a fenntartó ellenőrzést tartott az intézményben és ekkor derült ki a  a turpisság.

2002 óta az intézményben nem lakhatott senki, jogellenesen vett fel bennünket, az igazgató ő tudta ezt és elhallgatta előlünk is, megtévesztett, azzal érvelt, hogy spórolásból tette, hogy ne kelljen fizetni az őrzésért.  Magyarul kihasznált bennünket, lehet azért, amiért vidékiek vagyunk.  Okt 17 én kaptunk egy papírt, hogy költözzünk ki nov 1 re. És most már karbantartó vagyok reggel 6 tól 14 ig.

Az őrzést 3 éjjeli őr látja el, amit mi ingyen tettünk és fizettették a rezsit is. Albérletet nem akarnak fizetni és bejárást sem, mit tegyek, ha nem megyek dolgozni, megszűnik a munkaviszonyom, de 225 km re van az állandó lakásom. Annyit keresek, amit fizetnem kell,a lakásért, nem tudok lépni semerre ,és tűrnöm kell azon a munkahelyen ahol megaláznak. Hátrányosan megkülönböztetnek a többitől, hiszen nekem semmi nem jár. Van olyan munkavállaló, aki hetente 3 napot dolgozik, de ötöt ír be a jelenléti ívbe.

Tisztelettel: Antal

Mintha a saját történetemet olvasnám. Nos, én feladtam és elhelyezkedtem egy szakképzettséget nem igénylőmunkahelyen. Két diplomával, két nyelvvizsgával lettem szobalány: WC-t takarítok, ágyazok, takarítok, négykézláb mosok fel fürdőszobákban, szőrt szedegetek le a lefolyóból. Heti hat napot dolgozom, kemény fizikai munkát, közben tűröm, hogy a felettesem úgy beszél velem mint egy kapcaronggyal, ha szólni merek üvölt, hogy "te ne pofázz, neked kuss". De legalább kapok fizetést, kaját és még jatt is szokott lenni.

Hálás vagyok, hogy a közvetítő felvett és munkát adott, végre két év után van keresetem és nem kell a gyerekeknek azt mondanom, hogy ma az ebéd elmarad, eszünk vajas kenyeret. Bizony ilyen is volt. Nem tudom mi van ezzel a világgal, de valami nincs rendben nagyon: egész életemben azt mondták nekem: "tanulj, különben takarítónő se leszel". Tanultam, sokat, diplomákat szereztem, gyereket neveltem, most meg dögölhetek éhen, tűrhetem, hogy nálamnál sokkal alulképzettek aláznak meg nap, min nap.

Sokat sírok, sokszor kívánom, hogy bár meghalnék végre, csak legyen vége ennek az egész rémálomnak. Ha nem lennének gyerekeim, biztos öngyilkos lennék.

Mintha a saját történetemet olvasnám. Nos, én feladtam és elhelyezkedtem egy szakképzettséget nem igénylőmunkahelyen. Két diplomával, két nyelvvizsgával lettem szobalány: WC-t takarítok, ágyazok, takarítok, négykézláb mosok fel fürdőszobákban, szőrt szedegetek le a lefolyóból. Heti hat napot dolgozom, kemény fizikai munkát, közben tűröm, hogy a felettesem úgy beszél velem mint egy kapcaronggyal, ha szólni merek üvölt, hogy "te ne pofázz, neked kuss". De legalább kapok fizetést, kaját és még jatt is szokott lenni.

Hálás vagyok, hogy a közvetítő felvett és munkát adott, végre két év után van keresetem és nem kell a gyerekeknek azt mondanom, hogy ma az ebéd elmarad, eszünk vajas kenyeret. Bizony ilyen is volt. Nem tudom mi van ezzel a világgal, de valami nincs rendben nagyon: egész életemben azt mondták nekem: "tanulj, különben takarítónő se leszel". Tanultam, sokat, diplomákat szereztem, gyereket neveltem, most meg dögölhetek éhen, tűrhetem, hogy nálamnál sokkal alulképzettek aláznak meg nap, min nap.

Sokat sírok, sokszor kívánom, hogy bár meghalnék végre, csak legyen vége ennek az egész rémálomnak. Ha nem lennének gyerekeim, biztos öngyilkos lennék.

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!    

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

Tisztelt Munkahelyi  Terror!

Érdeklődve olvastam a munkahelyi terrorról. Engem is próbáltak terrorizálni, viszont én nem az a típus vagyok, akit ez kiborít. Érdekelne, vajon a vagyonvédelem területén dolgozó embereknek hogy a fenébe nincs erről véleménye? Fél évet dolgoztam középvezetőként egy régi, nagy múltú cégnél, kipróbálhattam magam egy menő üzletközpont biztonsági vezetőjeként is.

Tapasztalatom szerint e cégnél aztán pláne érvényes a szabály: ..."ne beszélj senkivel, kollégáiddal sem, ne mosolyogj mert az már gyanús, amennyiben késik a fizetésed és kérni merészeled, egy életre el ástad magad a cég vezetésénél. A régi emberekre nem tehetsz megjegyzést, mert akkor repülsz, még akkor sem ha a kollégákat veri, ja és belépésed után nagy hatalmú főnöködet soha többé nem éred el.

Hétfőn az üzletközpont vezetője a földig dicsér, ettől még kedden ki vagy rúgva! Persze a cég vezetése nem jelez semmit feléd, majd az alvállalkozó hív fel telefonon hogy add le a szerelésed. Indokolás nincsen, a pénzedből még utólag levonás jár, de természetesen gőzöd sincs miért!! Szóval érdekelne, vagyonvédelem területén mi a helyzet...