Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Despota!

Jódarab ideje gondolkodom azon, hogy én is leírom a munkahelyekkel kapcsolatos tapasztalataimat, de írásod alábbi része adta meg számomra a végső lökést:

„Minden tiszteletem azoké az idősebb munkavállalóké, akik több évtizede hajtják ezt a mókuskereket és elviselik, hogy sehogyan vagy csak minimálisan haladnak előre, de én felteszem a kérdést magamban amikor a jövőmre gondolok: Miért csinálnám én is ugyanezt? Mi lesz így velem 10-20 év múlva?”

Akkor én most, negyvenévesen, jogász diplomával bemutatnám ezt az oldalt is, és ha kővel dobálnak is meg, azt mondom, menj el amíg nem vagy röghöz kötve szakmajelleg, hitel vagy család által.

Tíz éve várok arra, hogy jobb lesz. Család nélkül nőttem fel és számos megpróbáltatás után, munka mellett végeztem el a jogi egyetemet és teremtettem stabil bázist a családomnak. Rám mondták – és még mondják – hogy a semmiből küzdötte fel magát, a jég hátán is megél, nem kell őt félteni, stb. Csak belefáradtam. Aránylag normálisan fizető állásom van, Budapest belterületén, bár Érden lakom. Három gyerek mellett az volt az álmom, hogy otthon dolgozhassam, részben vagy teljesen. Számos munkahelyen próbálkoztam ezzel, és úgy néztek rám, mintha a Holdról jöttem volna. Mindezt a XXI. században, mikor az infrastruktúra simán lehetővé tenné (az én munkahelyemen pláne) az otthoni munkavégzést, maximum megbeszélésekre kellene bejárni.

Elmesélem, hogyan zajlik egy napom.

Hatkor kelünk, hétkor indulunk úgy, hogy a gyerekeket nem hagyhatom otthon, muszáj elindítani (demossál fogatkisfiam, mindentbepakoltálugye, reggelitnehagyditthon, Anyarockydíjatmabekellfizetnimegaruhát, b.sszamegmúltkoriselhagytadacipődetnemfizeteksemmit, anyaazalexandernincsmégkészelfogokkésni, denemmehetszegyedültudodvárjátokmegegymástneveszekedjetek, jézushéthúszvanelkésünkkiálltálmármenjünk).

Nyolc harmincra, ha sietek, beérek dolgozni . Kötetlen munkaidőből csak a mi osztályunkat minősítette vissza a vezetőség rugalmas munkaidőbe, ami azt jelenti, hogy nyolc órát + péntek miatt 30 perc + ebédidő 20 perc) le kell dolgozni  minden nap, de nem kell nyolcra beérni). Amikor ezt bejelentették, olyan érzés volt, mint mikor a pitiző kölyökkutya kap hirtelen egy kicseszett nagy pofont, és nem érti miért … azóta keresek állást.

Tehát, ha nyolc órát és 50 percet le kell dolgozni úgy, hogy a gyerekek miatt nem tudok korábban beérni, csak nyolc harmincra, akkor ha szemét illojális módon „csak” nyolc órát dolgozom, leghamarabb 17.20-kor mehetnék haza.

Ott tartunk, hogy csessze meg mindenki, vonják le a szabadságomból, vagy rúgjanak ki, de ezt nem tudom teljesíteni. Ha bennmaradnék 17.20-ig, akkor leghamarabb hétre érnék haza. Mindezt úgy, hogy egyik gyermekem ADHD-s és fejlesztésre/ről kell hordani, a másik meg abban az esetben, ha 16.30 –kor elmegyek, és háromnegyed hatra a sulinál vagyok, egy órát ült már az iskola aulájában. És a tízéves gyerekem k.rvára ne menjen haza úgy egyedül, h négy után sötét van, és sok helyen járda sincs, meg bébiszitter, meg nagyszülő (sincs).

És akkor nem arról beszélek, hogy együtt vagyunk mint család, mert nem vásároltunk be, nem vittem a gyerekemet fél éve orvoshoz akinek egy sérülés miatt vadhús nőtt a sarkán és minden nap fáj neki a cipőben, még mindig nem intéztem el az iskolaváltás miatti diákigazolvány újítást, nincs főtt étel este mert fél hét mire hazaérek jó esetben. És akkor még a gyerekek nincsenek megvacsorázva, bepakolva, megfürödve, családként beszélgetve mert még csak hazaértünk. Akkor veszekedés van meg idegbaj h kész legyünk fél tízre.

Ja és arról nem beszélve hogy legkésőbb hatkor a másik gyerekemet kirakják az utcára a speciális családi napköziből, ha nem vagyok ott időben (volt már rá példa).

Az akkor megvan idáig ugye, h simán 12 órát nem vagyok otthon? Nem túlóra, egyszerű munkanap…

És ez a jó eset. Mert ha bennmaradok 17.20-ig, vagy neadjisten edzésre mennék (hormonprobléma miatt kifejezetten ajánlott… lenne), akkor már csak nyolcra érek haza, ami teljesen tönkreteszi az esténket és másnap mindenki fáradtan ébred. Az utolsó ilyen nyolc órás hazaérkezésemet követően a lányomat a szomszédból fél kilenckor alig tudtuk a párommal összeszedni, nem volt még bepakolva, megfürödve, és basszus, ha Budapestről csak telefonon tudom tartani velük a kapcsolatot, egyszerűen széthullik a családom. Kinek jó ez? Hányszor van, hogy nem tudja hova kell menni, eltört a telefonja és zokog, bántották, rosszul van, hazaküldik mert lázas, minden héten egyszer van olyan h frászt kapok mert felhív az osztálytársa hogy nem találja és kiver a víz míg az irodából kinyomozom hol van, és én rohadtul nem vagyok ott és nem tudok mit csinálni mert itt ülök most is bent tök fölöslegesen és szétcsesz az ideg mert egész nap szólnom sem kell senkihez, ugyanúgy vagy ezerszer jobban, szebben, lojálisabban, hálásabban tudnék otthon dolgozni mert a munkámhoz jogtár kell meg word program,  de ez senkit nem érdekel, csak üljek bent, amiatt minden nap utazzak két és fél órát, és kussoljak meg örüljek mert van munkám.

Folyamatos lelkiismeret furdalásom van, mert nem tudok eleget törődni a gyerekeimmel – vagy enni adok nekik, vagy együtt lenni velük, és akármit csinálok, nem megy a kettő együtt, ahhoz pedig nincs tartalékunk, hogy felépítsek egy olyan vállalkozást amiből meg is élek. Tök stresszes vagyok az előzőeken túl még amiatt is, h minden este a kupira megyünk haza és nincs időm megcsinálni (négy emberre majd mindennap mosni kell de összehajtani, elpakolni már csak hétvégén van időm). Minden nagybevásárlás, takarítás, főzés a hétvégére marad, így viszont magamra nincs már időm. Nem tudok tornázni, olvasni, semmilyen saját szabadidős programom nincs, és ha valaki mégegyszer azt mondja hogy arra lehet időt találni amire az ember akar,azt jól kupán fogom vágni. Mert három gyerekem van (egy fősulin), nyolc órás állásom, és abban az egy évben működtek jól a dolgok (és lássatok csodát, edzeni is tudtam hetente négyszer!) amikor olyan munkám volt, h otthon dolgoztam. Ha tornázom, azt az időt a gyerekeimtől veszem el. Szóval igen, találok rá időt. De ilyen áron nem akarok.

Idén már ráadásul sem én, sem a párom nem kaptunk 13. havi fizetést, ami még soha nem történt meg. Agyalunk, hogy lesz a Karácsony nekem három gyerekkel, meg a párom három gyerekével, akik mondjuk csak kéthetente jönnek, meg a szünetek felében, de ajándék meg szép karácsony akkor is kell. Csúszunk mi is szépen lassan lefelé. Vagy előbb –utóbb csak meggyőzöm a páromat, hogy költözzünk mi is külföldre.

Az ország egyik legnagyobb cégénél dolgozom, elmondom, hogy volt a Mikulás. Körbeküldték, hogy bérelt helyszínen nagy Mikulás ünnepség lesz, regisztrálni kell előzetesen. Regisztráltam, beírtam, hogy két felnőtt, öt gyerek. Visszaírtak, h de nekem csak egy tíz éves gyerekem van a HR szerint. Visszaírtam, h vinném a párom gyerekeit is, mert nem láttak még nagyszabású Mikulás-bulit. Azt a választ kaptam, h sajnálják, de a költségvetés nem teszi lehetővé, csak a vér szerinti gyermek részvételét. Hiába írtam meg, hogy nyilván nem tudnám megmagyarázni a többi gyereknek, miért csak a lányom megy egyedül és kap csomagot, ez senkit nem érdekelt. Úgy, hogy én még a húszévesnek is veszek csomagot mert egyszerűen jólesik neki. Szóval nem mentünk oda sem.

Az az igazság, számítunk arra, hogy ki fognak rúgni. Számítunk arra, hogy nem találok másik állást de sem fizikailag, sem lelkileg nem bírom már. Csak álmodom a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozásról, mert a nyolc óra szórakozásom és a pihenés egy része simán elfolyik az utazásra, vásárlásra rendrakásra, család-egybentartásra. Múltkor egy nap szabadságot vettem ki, mert három havi lenövésem volt, csak h el tudjak menni fodrászhoz, meg lakcím-kártyát csináltatni (fél év késéssel). Vicc.

Keresek állást, de nem hirdetnek csak kamu otthoni munkákat, jogi végzettséggel ne is álmodjak valós otthoni munkát normális fizetésért. Lehet, h természetgyógyász leszek. Köszi, h az állam drága pénzen kinevelt a diplomáig, és jó is vagyok a szakmámban meg aránylag szeretem is, de nem ilyen feltételekkel, úgyhogy qka az egész.

És nem, nem fogom elengedni egyedül a gyerekem iskolába, mert a jelenlegi közbiztonság mellett simán elképzelhető h sosem látom többet viszont (és hallani sem hallok róla). Nem, nem tudom megoldani, h ne én készítsem a tízórait mert különben nem tud normális kajához jutni, hiába fizetnénk érte.

És nem fér a fejembe, egyszerűen nem tudom beleverni, miért ne lehetne ezen alakítani akár adókedvezménnyel, akár az egyes cégek részéről némi jószándékkal. Nem értem, ha családanya vagyok, miért kell beletörődnöm abba, h magamra mint nőre, vagy mint személyre már egyáltalán nincs időm.

Szóval, ez van velünk, akik már többtíz éve nyomjuk. Ha már kérdezted. Fáradtak és kiábrándultak vagyunk. Vagy csak én?

Szép napot!

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

Kedves Mt!

Szeretnék tanácsot kérni a következő történet miatt.

Dunakeszin dolgozok mint banki tanácsadó egy éve, Budapestről járok dolgozni. A párom 30 évesen sztrókot kapott, így szerettem volna minél közelebb lenni hozzá, ha újra baj történik könnyebben haza érjek. Munkahelyen belül beadtam jelentkezésemet belső pályázatokon budapesti központba. Ezt jeleztem is a főnökömnek jóhiszeműen, hogy ne kavarjak alájuk, tudjon róla. Arra számítottam hogy ismervén a történetemet segíteni fog elhelyezkedni akár egy pesti fiókban akár központban, e helyett rám förmedt, hogy nem lehet rám számítani mit képzelek én magamról stb. Közölte hogy központba amúgy sem fognak átvenni, maximum másik fiókba mehetnék át ha letelik az egy évem de arra se nagyon számítsak (akkor még ugye nem telt le, most telt le az egy évem 11.16-án)

Mondtam hogy tudomásul vettem, csak megpróbáltam mert fontos lenne nekem hogy Pestre kerüljek be a lakóhelyemhez közelebb. Kicsit később egy központi pozícióra mégiscsak behívtak állásinterjúra, de végül nem engem választottak. Ekkor a főnököm már mondta hogy majd segít pesti fiókba átkerülni, beszélt is a pesti régióvezetővel, voltam nála interjún de kis idő múlva jött az elutasító levél. Időközben viszont a főnököm egy régi alkalmazottjának jelezte hogy a helyemre jöhetne vissza, és így már fontos lenne neki hogy elmenjek, ezt mondta is, én meg mondtam hogy nyilván csak akkor fogok elmenni/felmondani ha átvesznek egy belső pozira vagy találok valami más munkát. Azóta mindenáron el akar takarítani engem a munkahelyről, teljesíthetetlen tervszámokat oszt rám olyan papírokat írat alá hogy amennyiben nem teljesítem vagy csak részben a kiírt tervet munkaügyi következményei lesznek, minden egyes egymást kiütő feladatot velem csináltat meg és folyamatosan azzal fenyeget hogy kirúg, keressek más munkahelyet stb. Már a régióvezetőnek is beadta a dolgot hogy szabaduljanak majd meg tőlem, a mostani papíron amit kaptam már az ő aláírása is van (én nem írtam alá)

Egy év alatt csomó kifizetetlen túlórán vagyok túl, olyan munkakörben dolgoztat folyamatosan amihez nincs is jogosultságom, elvileg nem végezhetném, gyakorlatilag muszáj vagyok, de így is állom a sarat.
Pár hete viszont ilyen stressz alapú gyomorpanaszom keletkezett, elmentem vele orvoshoz aki kiírt 3 azaz három napra a munkából, ahogy kell írtam is a főnöknek hogy csak csütörtökön megyek majd dolgozni. Ezt válaszolta smsben:

"nagyon nem örülök h nem jössz dolgozni. Az nem jó h fáj a hasad de kétlem h ez elmúlik 3 nap alatt... gondolkozz el újra a munkahely váltáson"

Folyamatos a munkaerő hiány nálunk van egy kolléganő aki több mint egy hónapja nem jön dolgozni babaproject címszó alatt (hormonkezelés stb) A másik kolléganők is annyiszor voltak már betegek hogy össze se tudnám számolni, olyankor mindig én vittem mindent, gondolom nekik is kiment ez a fenyegető sms (?)
A jelenlegi helyzet hogy egy három hetes teljesíthetetlen tervet kaptam és többször figyelmeztetett szóban hogy gyúrjam a munkahely keresést mert itt nem maradhatok.

A kérdésem az lenne, hogy milyen lehetőségekkel élhetnék én a saját védelmemben, amennyiben nem jönne össze rövid időn belül egy új munkahely? Kirúghatnak ilyen mondvacsinált indokokkal vagy nem muszáj elfogadnom a kialakult helyzetet és van kihez fordulnom ilyen esetben? Pl ez az sms fenyegetőzés mennyire jogsértő?

Ilyen dolgok után nem sok kedvem van ott dolgozni már, de nyilván szükségem van a munkahelyemre pláne hogy a párom lassan egy éve nem tud dolgozni és minden kiadást én finanszírozok.
Köszönöm szépen a segítséget előre is!

Üdvözlettel: Zs.

Önnek is van egy története? Írjon nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre

A nevem R. (kérem bizalmasan kezelni) és el akarok mesélni valamit.

Tudják én egy gyorsétteremben dolgozom, konkréten a keszthelyi M-ban. Kezdeném a történetemet az egyik vezető beosztású kollégámmal, K. I.. Aki terrorizálja a dolgozókat különféle trágár megjegyzésekkel, lelki atrocitásokkal ("Takarodj innen!", "Fogd be a pofádat!"....stb), hanem felelőtlen módon éjszaka ott haggya az étteremben egyedül őket. Itt jegyezném meg, hogy éjszaka hárman vagyunk vezetővel együtt, pénteken és szombaton négyen. Ő úgy érzi, hogy ha elfogy a cigije, akkor haza mehet tölteni magának, mert két percre lakik a munkahelyétől. Továbbá nehezíti a munkánkat azzal, hogy (mivel nincs takarító személyzetünk, mi takarítunk) folyamatosan szemetel szándékosan (leginkább ott, ahol már feltakarítottunk), a dobozokat a folyosóra dobálja, és nem az arra kijelölt módon és helyre teszi (erről képem is van). A dolog érdekessége, hogy az étteremvezetővel, amikor tudatuk a dolgot, egy elbeszélgetés volt és nem volt nagy változás. Van olyan vezető, aki például rendszeresen az arcomba böfög.

A legnagyobb kedvencem az elszámolatlan túlóra. Amikor éjszakásnak tettek azzal kezdték, hogy "Amíg nem végzel, nem mész haza."

Ezt egy dolgozói gyűlésen tudatuk a tulajjal (franchise-ban működünk), aki jelezte, hogy ezt nem szeretné, ha folytatná a vezetőség. Egy ideig tudomásul is vették, de aztán... 2016. 09. 30.-án 3-an voltunk ez egy pénteki nap volt. Nem végeztünk a nagy forgalom miatt reggel hatra. Negyed órát pluszban maradnunk kellett. Amikor megkérdeztem az első számú étteremvezető helyettest (D. V.), hogy "Ezt ki fogja elszámolni túlórába?", azt a választ kaptam, hogy "Senki. És megvonjuk a cigi szünetedet is." Elismerem az nem jár, hanem adható, de ez milyen, hogy egy teljesen jogos kérdést feltettem és ezt kapom vissza. Persze, mondhatják, hogy "negyed óra semmi", de sok negyed óra sok munkaórát tesz ki. A számat pedig tartanom kell, mert különben áttesznek másik műszakba, amit nem szeretnék. Egyébként minden látszik a kamera felvételeken. Van egy 10 hónapos gyerekem és egy mennyasszonyom. Elég nehéz ígyis, hát még ha kevesebbet kapnék...!
Egyébként imádom, hogy még a munkavédelmi törvényt sem tartatják be.

Van nálunk egy munkafolyamat. A filterezés. Ez abból áll, hogy az olajsütő kádakból leengedjük az olajat, áttisztítjuk a kádat, majd visszaengedjük az olajat. Kivéve, ha cserélni kell. Ehhez elvileg hordani kéne filterező kesztyűt, köpenyt és maszkot. Vannak, akik minden nélkül csinálják. Még vezető is.
Az egészséges munkakörnyezetről, csak annyit, hogy nem rég egy egér rágta szét az egyik tálca zsömlét és olyan kellemes feladatokat is bíznak ránk, mint például lefolyo tisztítás, minden védőfelszerelés (akár gumikesztyű) nélkül.

Hogy őszinte legyek a tulaj erről semmit nem tud. Mert ugye neki mindig csak a szépet és jót mondják el.