2013. január végén mondott fel a munkáltatóm, egy hónap felmondási idővel. Ez idő alatt nem kellett bejárnom dolgozni, így 100%-osan tudtam az álláskeresésre koncentrálni. Rengeteg helyre adtam be az önéletrajzom, de kb. 3 hétig semmi válasz nem jött. Kezdtem kicsit kétségbe esni, hogy nem találok munkát. Aztán február utolsó hetében megszólalt a telefonom, egy bioboltból kerestek,hogy jelentkeztem hozzájuk irodai asszisztens munkára. Nagyon megörültem, másnapra beszéltük meg az állásinterjút.  

 A 13. kerületbe kellett kimennem, egy kis raktárépületben volt az irodaféleség. Egy velem egy korú, huszonéves lány nyitott nekem ajtót, majd közölte hogy az ügyvezető úr (legyen csak     ZG), már bent vár az irodában. Egy 35 év körüli férfi fogadott nagykabátban, ugyanis nagyon hideg az épületben. Mondjuk februárban tényleg elég zimankós volt az idő, de azért furcsállottam. Bejött a lány is, ő is helyet foglalt ZG mellett, gondoltam ő az asszisztense. Felvázolta a céget, hogy mire     számíthatok, ismerem-e a bio élelmiszereket és a paleolit étrendet. Némi fogalmam azért van     ezekről, ezért is volt szimpatikus az állás. Majd jöttek a szokásos kérdések: honnan jöttem, mit csináltam, mit tanultam, még az önéletrajzomba beírt hobbikra is rákérdezett. Szóval az elejétől a  végéig alaposan kivesézte.

Na ezután jött a hideg zuhany. Ugyanis olyan kérdéseket tett fel, amihez senkinek semmi köze. Kivel élek, van-e barátom? Igen, mióta, terveznek gyereket? A párja mit dolgozik, és az anyukája? A macskám nevére szerencsére nem volt kíváncsi. Mikor el kezdett faggatózni, nyilván kiült a képemre a döbbenet mert ilyenben még nem volt részem. Válaszolgattam mindenre, mert tudtam, ha beszólok neki, hogy ehhez mi köze, esélyem sincs. A  munka meg kell, mert nem bombáztak jobbnál jobb állásokkal, a számlák meg nem fizetik ki magukat. Döbbenetemből az rántott ki mikor megkérdezte, hogy be tudnék-e jönni próbanapra következő nap. Szokásos munkaidő, 8-16,30 között és kifizetik. Ez azért egy jó pont volt, hogy nem az én szabadidőmet cseszik el és nap végén közlik, hogy köszi, de nem téged választunk.

Szóval igent mondtam. Ezután elköszönt, másnap várnak. Miközben mentem hazafelé, azon gondolkoztam, hogy ha más nincs megpróbálom ezt.Két próbanapon vettem részt, amik jól teltek. Az ott dolgozó lányok-fiúk kedvesek voltak, úgy éreztem azért a közös hangot sikerült velük megtalálnom. A második nap végén ZG kérte, hogy akkor beszéljük meg, hogy hogy tetszett a próbanap, mi a véleményem. Mivel nem volt egy nagy kunszt elvégezni a munkát – számítógépben pötyögés, rendelt termékek összekészítése, futárnak átadása –, így úgy éreztem hogy alkalmas vagyok az állásra. ZG-vel szerencsére egy véleményen voltunk, következő héten kezdhettem. Örültem, mint majom a farkának, mert a cég tényleg pozitív csalódásnak tűnt.

Az első egy hónap jól is telt, kezdtem beletanulni a dolgokba, ha valamit nem tudtam nyugodtan kérdezhettem ZG asszisztensétől, Zsuzsitól. A meló azért fizikumot is igényelt, mivel a raktárból kellett behozni az irodába a 15-20 kg-os dobozokat. Ebben egy darabig segített is a kolleganőm, de aztán már oldjam meg magam. Nem mondom, hogy anyámasszony katonája lennék, de amikor napi szinten kell kb. 10-15 db ilyen doboz fel-le pakolnod, az azért megerőltető. Egyszer-kétszer szóltam Zsuzsinak, hogy ha el tud szakadni a géptől 10 percre akkor segítsen. Hát nem sok ilyen volt, pakoltam egyedül. Valahogy március vége felé felvettek egy délutánis 4 órás dolgozó lányt, aki a termékek csomagolásában segít nekünk. Vele is jól kijöttem. És mint lenni szokott, ez a jó hangulat se tartott sokáig, ugyanis az ügyvezető úr teljesen hangulatember. Ami nem is lenne baj, de ez a hangulat általában rossz, és ilyenkor minket kezdett el cseszegetni bármivel. Próbáltam nem reagálni rá, csak bólogatni hogy igenis felség. Aztán a másik dolog ami nekem furcsa volt, és hát a hajam téptem tőle, az az, hogy amikor a webshopba írtam a termék ismertetőt, és pl. volt egyféle sampon de 5 -féle illattal, nem írhattam nekik     ugyanazt, hanem át kellett írnom. Mi van?? A használati utasításánál hogy a jó égbe írjam át azt, hogy kend a hajadra, dörzsöld bele, majd mosd le? Úgyhogy kezdtem azt érezni, hogy ez csalódás nekem.

ZG idegbetegsége miatt a hangulat is pocsék volt bent. Amúgy az elvárt dolog lett volna, hogy napi szinten plusz 2-3 órákat túlórázzak. A többiek ezt vidáman megtették, minden nap 7-8-ig bent voltak. Volt hogy én is maradtam, amikor úgy volt munkám, de amikor kész voltam a nap végén akkor nyugodt szívvel indultam haza fél 5-kor. Persze ilyenkor megkérdeztem Zsuzsit, hogy mehetek-e, ő pedig rábólintott. A lényeg hogy napról-napra rosszabb volt bemenni, már azon gondolkoztam, hogy keresek mást. Hát nem voltam elég gyors. Április 29-én, mikor végeztem mindennel Zsuzsi szólt, hogy várjak még egy kicsit mert ZG beszélni akar velem. Letettem a     cuccom, vártam. ZG bejött az irodába, Zsuzsi kimenekült. Kirúgtak. Nem mondom, hogy teljesen váratlanul ért, mert a nap folyamán voltak olyan jelek, amikből levehettem, hogy lesz valami, de én max egy lecseszésre számítottam. Persze rákérdeztem, hogy miért. Hát nem olyan jó a kapcsolatom az ott dolgozókkal és vele, a vevőket nem úgy kezelem, ahogy kéne, meg amúgy is válság van. A legdühítőbb az volt hogy az ügyvezető úr egyszer sem nézett volna a szemembe ám. Tudtam, hogy ezek mondva csinált dolgok, mert a többiekkel normális volt a munkakapcsolatom.

 Az volt a baja, hogy nem nyaltam neki, mint a többiek (ehhez sose volt gyomrom) és nem túlóráztam látástól     mikulásig. A felmondó papírt aláírtam, nem volt mit tennem. Összeszedtem a cuccaimat, majd     kimentem a többiekhez elköszönni. Egy szót nem szóltak. Mikor hazaértem jól kibőgtem magam, kicsit jobb lett. Elolvastam a felmondást még egyszer, mikor észre vettem, hogy rossz cégnevet írtak rá. Ezután az OEP-es kiskönyvemet is lecsekkoltam, oda meg rossz dátumot írtak. Hát gratulálok kedves biobolt, ez ám a precíz munkavégzés. Másnap délelőtt telefonáltam is be, hogy ez nagyon nem stimmel, bemegyek ma a jó papírokért. Második nekifutásra szerencsére sikerült jól kitölteni és a kilépő papírjaimat is megkaptam. ZG ekkor nagyon ajánlgatta, hogy ha kell akkor nagyon szívesen írnak nekem ajánlólevelet, csak szóljak. Persze ezzel nem kellett sokat várniuk, találtam egy munkát amit nagyon szerettem volna megkapni, gondoltam az ajánlólevél csak dob az önéletrajzomon. Fel is hívtam volt munkáltatómat, hogy na akkor írják meg. Még aznap hív vissza Zsuzsi, hogy hát írjam meg én, küldjem el nekik és majd ők aláírják. Azt hittem rosszul hallok... Ennyi erővel írok egy motivációs levelet. Úgyhogy megköszöntem neki a „fáradozást” és letettem a telefont.   

 A munka amit annyira szerettem volna nem jött össze. Május óta álláskereső vagyok, kapom a minimális segélyt, de hogy mi lesz velem nem tudom. Jó pár helyre beadtam már a jelentkezésem. Eddig semmi. Ja nem, a Zepter már megtalált... Abból meg nem kérek.  

 Aqvanistan

Tiszteletem!  

Rehabilitációs helyen dolgoztam, ott volt  munkaszerződésem,  tavaly .dec. 31-én járt le. A munkatársak többségével rengeteg a probléma. Szeptember 28-a óta voltam munkaviszonyban ezen a helyen. Napi szinten piszkáltak, hogy lassú vagyok, nem jól csinálom a feladataimat.   Idegileg és lelkileg is teljesen kikészítettek. Pajzsmirigy betegségem kialakult ,mióta itt dolgoztam.     

A csoportvezetőmnek is jeleztem a gondokat,de mivel nem változott semmi sem ,így az igazgatóval beszéltem  telefonon. Ez nem tetszett a csoportvezetőmnek, le is kiabált, a munkatársaim előtt. Azok is nekem estek. Túlóráztattak, holott csak napi  4 órában dolgozhattam volna .Ez mennyire jogos ? Orvosilag csak 4 órahosszát javasolt az üzemorvosom naponta.  A vejem temetésén való megjelenésemet  is ledogoztatták velem! Ez mennyire jogos ?    

A csoportvezető  valótlan dolgokat állított az igazgató előtt és előttem,mikor hívatott,hogy keresnek.      A másik új munkatársammal telefonon közölték, fölmondanak neki! Nem tartanak az én munkámra sem igényt idén, januártól.      22 órával tartoznak nekem, de ezt nem adják meg,ezt is mondta az igazgató! Megteheti ? A csoportvezető azt is állította,nem jól végeztem a munkámat az igazgató előtt.Ezért nem adja ki! Ez teljesen valótlan!  Ám akkor miért nem mondtak föl ?Valótlan dolgokat állított! a cs.vezető! A túlóráimat nem fizették ki!  Ezt is mondták ,arra hivatkoztak, nem jól végeztem el a feladataimat.      Az igazgató és a csoportvezető sem akarja, az üzemorvost megkeressem. Én azonban megfogom keresni. Vagy nem javasolja ?A  cs.vezető másik munkakörbe akart áttenni, oda( illatosító ),ahova orvosilag nem vagyok alkalmas.Ezt megtehette volna ,mármint hogy ebbe a munkakörbe elhelyezett volna?Amúgy ebben a munkakörben ,ahol még vagyok, illatósítóval is foglalkoztam.   Amaz azonban teljesen az illatosítóval lett volna kapcsolatos. A csoportvezető azt is mondta az igazgatónak, összeférhetetlen vagyok, nem tudok kijönni a dolgozókkal ! Ez mind nem igaz, én beszélgetek velük, ám már megelégeltem, hagyjanak dolgozni!     

Milyen jogokat sértettek ? Lehordtak a munkatársak mindennek ,provokáltak, hazudoztak,. veszekedjek velem. Kérdezték, minek mentem dolgozni, oda,ahol ők vannak ?Nem én találtam ki ezt a munkát, ezt adták. Kell a rokonoknak a hely,ezt is mondták!      Várom mihamarabbi válaszaikat a fentebb részletezettekkel kapcsolatosan. Megsértettek engemet is ! Lelkileg, fizikálisan tönkretettek ,volt, hogy nem tudtam fölvenni a munkát ,közöltem a csoportvezetőmmel. Azt mondta, menjek el szabadságra, ne táppénzre.A háziorvosom táppénzre akart küldeni. Még mindig megvan ez a papír is,amikor beírta.Még jó ,hogy elraktam! Közöltem az orvossal ,nem táppénzem vagyok, hanem szabadságon. Volt, mikor lezsibbadtak a kezeim.

Nem tudtam  ilyenkor dolgozni.Ezért küldtek el szabadságra. Itt a dolgozókra adott a csoportvezető, függ a dolgozóktól, ez a családi vállalkozás!  Jelenleg munkanélküli vagyok, segélyem folyamatban van. Én szeretettem a  feladataimat ellátni,de ők ezt nem hagyták,hazudoztak rám, helyettük is dolgoztam, szünetben nem mentem ki. Reggeli időszakot is végigdolgoztam.    

Tisztelettel :    Mária

Kedves Mária! 

A ki nem fizetett bérét fizetési meghagyás útján is tudja érvényesíteni, bármelyik, Önhöz közeli közjegyzőnél.  A betegség már egy nehezebb kérdés és erre minden körülmény ismerete nélkül nehéz pontos választ adni. Vannak ügyek, ahol a munkavállalónak a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett betegsége, keresetkiesése miatt követelünk kártérítést, de ilyen esetben talán még nehezebb a bizonyítás, mint egyébként, hiszen azt kell vizsgálni, hogy milyen ok-okozati összefüggés áll fenn a betegség és a munkavégzés között.

Amikor ilyen megromlott munkahelyi légkörről van szó, még nehezebb a bizonyítás, hiszen a kollégák közül valószínűleg nem nagyon tanúskodna senki Ön mellett. Ezeket érdemes megfontolni, mielőtt jogi eljárás mellett dönt.  

Üdvözlettel:  Erynnis

Tisztelt Munkahelyi terror blog! 

Olvasva a blog íróinak történeteit, látnom kell, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, de így is kedvet kaptam, hogy leírjam, az én történetem. Már csak a célból is, hogyha leírom/kiírom magamból a problémámat, akkor az mihamarabb megoldódik, illetve ha esetlegesen én magam nem látom meg hogy mit is kellene tennem annak érdekében hogy minél előbb munkához jussak, talán a történetemet olvasva a hozzászólók tudathatják velem, mint is oldhatom meg gondom, azt így előre is megköszönném. Tehát a történetem; Az elmúlt több mint 5 évet egy nagy múltú cégnél töltöttem, mint értékesítő, az értékesítési versenyeken legtöbbször az első 10 között voltam, az ügyfelek meg voltak velem elégedve, voltak olyanok is akik kifejezetten az én segítségemet kérték problémájuk megoldásában. ennek köszönhetően minden hónapban felkerültem a dicsőségfalra is.

De ez év elején gazdasági helyzetre hivatkozva felmondták a munkaviszonyomat, tehát álláskeresésre kellett adnom a fejem. Az elmúlt lassan fél év alatt 100(!) helyre adtam be pályázatot/jelentkezést/önéletrajzot, de  ebből alig vagy egyáltalán nem kaptam semmiféle választ, nagyjából egy tucatnyian megköszönték a jelentkezésem, és sajnálták, de nem tudtak alkalmazni, eddig kb 10 helyen voltam interjún, de a 2. körnél nem jutottam tovább, 3 helyen pedig joggal mondhatom, hogy teljesen megaláztak. Mégpedig oly módon, hogy elkezdték pocskondiázni a céget ahol dolgoztam, és/vagy hogy az "nem munkatapasztalat" amit ott szereztem, és/vagy hogy ott átverik az ügyfeleket, illetve hogy az egy tisztességtelen cég s a többi.Védelemre legyen mondva az a cég ahol dolgoztam, piacvezetőnek számít a maga szférájában, és sok az elégedett ügyfél, illetve rendkívül nívósnak számít a mai napig is. 

De volt olyan is aki egyszerűen elküldött a bemutatkozásom után hogy nem ilyenre számított. Továbbá egy helyen az interjú után mondta nekem, hogy értesít, és amikor kiléptem az irodából egy tépésszerű hangot hallottam, valószínűleg az önéletrajzom tépte el. Még olyan is volt, hogy konkrétan megmondta hogy zavarja az hogy mosolygok az interjú közben (netán legyek letört?!)

Tudtommal szeretik a cégek, ha visszakeresem őket az interjú után pár nappal, de a legtöbb esetben vagy fel se vették, vagy ha felvették a telefont és érdeklődtem, akkor elküldtek melegebb éghajlatra, vagy az hogy én mit képzelek, és még mondhatnám, hogy milyen megjegyzéseket tettek rám. Adtam be olyan helyekre is jelentkezést, ahova úgy éreztem, hogy kvalitásilag, hozzáértésileg konyítottam hozzá, vagy elhivatottságot éreztem, hogy ott is el tudom magam képzelni, például: portás, futár, ügyfélszolgálatos, asszisztens, raktáros, adminisztrátor, adatrögzítő, recepciós, területi képviselő és még sorolhatnám. Mert úgy éreztem, hogy kis tanulás árán is de elsajátíthatom az adott pozícióhoz szükséges elvárásokat. De valahogy nem nagyon kértek belőlem. Pedig nagyon szeretnék már újra dolgozni.

 Az önéletrajzomat illetően e téren minden rendben van átnézettem HR tanácsadóval, aki  mindent rendben talált rajta, és még így se nagyon fogadnak engem interjúzni. Mondhatjátok azt is hogy akkor ha nincs esélyem itthon, akkor menjek ki külföldre, de megfelelő anyagiak híján ezt nem tenném most meg, illetve kölcsön kérni nem fogok az ilyen célú lépésekhez, mert nem lehetek biztos abban, hogy kint mennyire lesz jó nekem.

Valamint hogy nem szeretek senkinek se tartozni, maximum magamnak. a kommentelőket arra kérem, hogy nyilvánítsák ki véleményüket, építő jellegű kritikáikat. Mert esetleg egy olyan problémára világíthatnak rá amelyet én magam nem vettem észre. 

Köszönöm: ;eMerTon