Kedves Munkahelyi Terror blog!

Biztosan tudjátok, hogy a tömeges elbocsátásoknál először a kölcsönzött munkaerőt küldik el.Én most így dolgoztam két hónapot, kiszolgáltatva bérbeadónak-bérbevevőnek egyaránt. Egy biztos: az alkalmazott csak a rövidebbet húzhatja.

 

Ez a jellemző történet az elmúlt hónap közepén esett meg velem három kollégámmal. A minket kiközvetítő német tulajdonú cég év eleji dömpingmunka elvégzésére talált lehetőséget számunkra egy nagy állami cégnél. A cég telephelye egy Budapest környéki kisváros határában van, csak az autópályáról közelíthető meg.A munkások szállítását saját bérlésű buszokkal oldják meg. A munkavégzéshez szükséges védőruhát (bakancs, kesztyű, stb.) a érbeadó cégnek kellett volna biztosítania. Ez spórolásból, vagy lustaságból nem történt meg.

Már néhány napja dolgoztunk és nem volt probléma, ám azon a hideg januári napon a bérbevevő cég példát statuált.
Négyünket a bakancs hiánya miatt felszólítottak a munkahely elhagyására. Éjszakai műszak lévén, kilenc óra elmúlt, a céges busz leghamarabb másnap reggel állt volna rendelkezésünkre.

Elhagytuk a telepet és a sötétben , hóban, hidegben elkezdtük keresni a Budapest felé tartó busz megállóját.Törökbálintot nem találtuk jó iránynak, más pedig nem volt. Úgy másfél óra kóválygás - mindenütt autópálya, hideg és sötétség - után egyik kollégám édesapja elkérte magát a munkahelyéről és elindult értünk kocsival.

Később ezt a napot kifizették, pótlékok és az óránként 16 forint étkezési hozzájárulás nélkül.