Sziasztok!

Még ma is felkavar ha visszagondolok az elbocsájtásomra, de mivel olvastam a felhívást és a felügyelet tehetetlen volt, megírom okulásnak.

Egy japán céghez kerültem be hirdetés útján. Gyártósori összeszerelőt keresetek, és mivel két pici gyerekem volt, esélyem 0 a munkaerőpiacon alább adtam és jelentkeztem. Csak az általános iskolai bizonyítványt mellékeltem, be is hívtak, és fel is vettek. Három hétig dolgoztam mint összeszerelő, aztán miután észrevették, hogy a napi átlagot felülteljesítettem, felkértek egy új részleg indításánál áthelyezésre és a termelés beindítására. Minden klasszul ment. Termeltünk ezerrel, mint utóbb kiderült az egész gyár bevételének 80%-át mi termeltük ki nyolcan két műszakban. Mivel a gyár nem volt hajlandó anyagilag több pénzt belefektetni a gépparkba és a létszámba, ezért megálmodták az éjszakás műszakot is, de ezt csak úgy lehet, hogy a japán vezér nem tudhat róla!!! Nekem jó is jött az éjszakás műszak, mert éjjel a gyerekek alszanak, nappal amíg meg oviban vannak tudok aludni. Ezt csináltuk egy teljes éven keresztül, amikor beütött valami, csak azt nem tudja senki, hogy mi.

Délutánra mentem be dolgozni, és kis főnököm fogadott a hírrel. Műszakonként két embert el kell küldenie. Sokkolt a hír, mert nagyon odatettük magunkat, hogy hosszú időre bebetonozzuk oda magunkat. Mondtam neki, hogy üljön le, emberenként csináljon egy jellemzést, aki keveset kap, az menjen. Nem jutott más eszembe, csak azt nem akartam, hogy pofára menjen.

Kis főnököm elment a főnökéhez, aki szintén magyar, és megtalálta a megoldást. Vegyen drótokat és aki a rövidebbet húzza, az megy. Nem volt mit tenni, húztam. A rövidebbet. Utána 5 percem volt arra, hogy kiürítsem a szekrényemet, és eltakarodjak onnan. A papírjaimat majd kiküldik postán. Mondtam a kis főnökömnek, hogy még nem írtam alá semmit, elmegyek táppénzre és ezt nem hagyom annyiban. Nem adtam le semmit, kikullogtam a kapun, de addigra már reszkettem és a bőgés határán álltam. A kapuból felhívtam a páromat, hogy jöjjön értem, de azt már alig bírtam rendesen elmondani, mert rettenetesen kiborultam. A háziorvosom kimerültséggel kiírt egy hétre, nálam meg megindult a felügyelet és ügyvéd felkeresése.

Az egyetlen munkajogász a városban lerázott, mondván most derült ki egy másik ukrán gyárban, hogy x ezer ember után nem fizettek járulékokat, így engem elvállalni már nem tud.
Maradt a felügyelet. Közben a nagyobbik lányom bárányhimlős lett a saját táppénzem alatt, így nyertem még időt és megint táppénzen voltam a gyerekkel.

Két hónappal az eset után kaptam egy levelet a felügyelettől, hogy jelenjek meg. Egy nagyon rendes férfi fogadott, később kiderült, hogy ő jelent meg a gyárban a vizsgálatra is, és ő hallgatta ki a kollégáimat is. Sajnos/!!!/ nem tudom bizonyítani, hogy éjszakába jártam, mert technikai okok miatt a kártyám adatai törlődtek. Na ott borultam ki először.

azt sem tudom bizonyítani, hogy pálcikahúzás döntött a sorsomról, mert a cég egy elég gyalázatos jellemzést írt rólam. Trehány voltam, folyton késtem, és sokat voltam beteg. És ezt a jellemzést olyan valaki írta, akit csak névről ismertem, de még életemben nem láttam, így ő sem láthatott engem még dolgozni sem. A késést nem tudtam igazolni, hiszen a kártyám a rendszer áldozata lett, maradt a TB hogy kikérjek egy igazolást. Felesleges, mert a cég nem tudta felmutatni, ugyanis kiderült, hogy véletlenül utánam sem fizettek sem járulékot, sem nyugdíjat, sem magánnyugdíjat. Akkor és ott elájultam.

Mondta a felügyelő, hogy névtelenül a kollégáim alátámasztottak mindent, miszerint nem vagyok trehány, notórius késő és kehes sem, azonban a bíróságon a névtelenség nem tanúbizonyíték.  Szó szerint tehetetlen voltam!!!!!

A felügyelő Úr maximálisan kiált mellettem, és bevallotta, hogy van sár a cégnél rendesen, mégis arról próbált meggyőzni, hogy ha bekerülök egy új helyre,, és ugyan ezzel a hozzáállással fogok dolgozni, el nem fognak engedni. A kollégáim becsületesnek, kitartónak, felelősségteljesnek  és jó csapatjátékosnak írtak le.

De ez sajnos semmit sem ér. Én még egyszer magyar főnök alá nem megyek dolgozni!!!! Nem bízom meg bennük, hazugok és csalók.

Egy külföldi gyárban egy magyar vezető azt mond a magyarul és angolul sem beszélő gyárvezetőnek, amit akar. Bennem nagyon eltört valami. Csalódott voltam és vagyok. A becsületességemmel kudarcot vallottam, a maximalitásom semmit sem ér.

Nem is keresgélek már Magyarországon munkát, csak külföldön. Az új munkatörvénykönyve végképp pontot tett arra, hogy ma munkából becsületesen meg lehessen élni, és nem a tudás a minőség lett a fontos, hanem a kiskapuk. Felvesznek három hónapra támogatások fejében, majd elhajtanak, mert jön a következő három hónapos csapat. Erre nem lehet családot alapozni, idegrendszert meg főleg.

Bár ez már csak rébusz, mégis leírom.

A munkáltatók nem becsülik meg a rendes melóst, mert nem is kötelességük. Sarokba tudnak minket szorítani annyival, hogy százan állnak sorba a helyünkért. Kénytelenek vagyunk feketén túlórázni, szabadságra nem menni, majd beírják, hogy voltunk, és pár mocskos szóval megindokolni, hogy miért van öt percünk eltakarodni. Ez nem helyes hozzáállás!!! De e törvényalkotók eddig nem látnak, hiszen ők a saját maguk főnökei, így nem tudják mi a teljesítmény alapú fizetés, a beteg gyermek, és a kiszolgáltatottság. Hiszen ha nem is maradnak kormányon, képviselőként a 200-300 ezres fizu megmarad.......


Nem idegelem magam tovább, már azt is köszönöm, hogy volt kinek megírni.

Amennyiben van olyan története, amit szívesen megosztana másokkal is, esetleg furcsa, megdöbbentő interjúban vagy munkahelyi szituációban volt része, akkor írja meg nekünk a munkahelyiterror@gmail.com címre!

Ha munkajogi segítségre szorul, írjon a munkahelyiterrorjog@gmail.com címre.